A kölcsönök visszafizetési ütemét figyelemmel kísérő ügynökség adatai szerint a gazdasági és a magánszemélyek részéről is a tempó egyre lassul, ugyanis márciustól augusztusig a visszafizetetlen kölcsönrészletek aránya 37 százalékkal növekedett, ami számszerűleg 261 milliárd dinárt tesz ki. Ezen belül 12 milliárd dinár a megfizettethetetlen lakáskölcsön. Egyre több azoknak a polgároknak a száma, akik késnek a kölcsönrészlet visszafizetésével, a késedelemben lévők márciusi 1,7 százaléka augusztusra 3,4 százalékra növekedett, a cégek esetében ez az arány pedig 9,5-ről 14,6 százalékra emelkedett. Sajnos az az általános nézet, hogy már az sem jelent biztonságot, ha a kölcsön-visszafizetést ingatlannal biztosítják, ugyanis ha kiderül, hogy képtelen a kölcsön igénylője visszafizetni a pénzt, a betáblázott ingatlanját sem tudja senki értékesíteni, mert áll az ingatlanforgalom.
A szakemberek kiszámították, hogy ha eladnák mind az 1600 lakást, amelynek a tulajdonosa tetemes késésben van a kölcsön-visszafizetési részlettel, akkor az az ingatlanpiacon ingadozást idézne elő. Állítólag, ha ez bekövetkezne, a sok értékesítésre szánt lakás 30 százalékkal csökkentené az ingatlanárakat, amelyek már eddig is jócskán visszaestek a válság miatt. Mindezt tudván a bankok nem tehetnek mást, minthogy a késedelemben lévő ügyfeleket felkérik, hogy jöjjenek be a pénzintézetbe, és próbálják meg átütemeztetni a kölcsön-visszafizetési részleteit. Jelenleg még ez elfogadható megoldásnak kínálkozik, de azt senki sem tudja megmondani, hogy ezt meddig lehet így kordában tartani.
Közben a Szerb Nemzeti Bank egyre vészesebben kongatja a harangot, és figyelmezteti a bankokat, hogy az adósság egyre nő, amiért a gazdaság stagnálását teszik felelőssé egyrészt, másrészt az is szerepet játszik, hogy a dinárforgalom szinte a minimumra korlátozódott. Manapság már teljesen bevett szokássá vált, hogy euróban üzletelnek az országban, a dinárt szinte csak a napi bevásárláskor használja a lakosság. Amint komolyabb pénzügyi akcióra kerül sor, mindjárt áttérnek a devizára, s abban állapítják meg az üzlet összegét. A központi bank szerint veszély leselkedik az országra: meginoghat a makrogazdasági stabilitás, a dinárkötvény-piac fejlődése leállhat, és teljesen kiszolgáltatottá válhatunk a devizában rejlő kockázatnak. Ez bizonyára így van, viszont az is egyértelmű, hogy a hazai valutába vetett bizalma a polgároknak rohamosan csökken. Erről tanúskodik, hogy a kölcsönök 74 százalékát a gazdaságban az euróhoz kötik, vagy például a letétek 42 százalékát is euróban állapítják meg, szinte minden üzletet az euró árfolyamához igazítanak.
A dinártakarékok összegének is mindössze 4,2 százaléka a lakossági takarékbetéteknek, ami ékes bizonyítéka annak, hogy egyre kevésbé bízunk a dinár stabilitásában.
A kölcsön-visszafizetés ütemének lelassulása is a dinár árfolyamának rohamos csökkenésével magyarázható, hiszen az elmúlt két évben 26 százalékkal csökkent a dinár értéke. Viszont amikor a kölcsönöket felvették az érintettek, talán elmondhatjuk, hogy akkor irreálisan magas volt a dinár árfolyama, a fizetések is jobbak voltak, mint manapság, így a lakosság körében nem jelentett gondot az, hogy a visszafizetési kölcsönrészletet az euró árfolyamához kössék. Ma már sokan másként gondolkodnak erről, de két évvel ezelőtt azt sem lehetett megjósolni, hogy egy gazdasági válság fog végigsöpörni a világon, ami határozottan megváltoztatja a kölcsön visszafizetésének lehetőségeit.
