Szandzsiv Mehta üzletember fel szeretné támasztani a legendás hírű Brit Kelet-indiai Társaságot. Az egykori világkereskedelmi nagyhatalomnak számító szervezet nevével luxuscikkeket kíván forgalmazni az indiai befektető.
Mehtának öt évébe telt míg a 17–18. század kereskedelmének nagyobbik hányadát ellenőrzése alatt tartó társaság nevéhez fűződő jogcímeket sikerült felvásárolnia a több mint 35 tulajdonostól, s míg körbeutazta a világot, hogy történészekkel, kurátorokkal beszéljen, múzeumokat keressen fel és formatervezők véleményét kérje ki az újrateremtett társaság hitelességének érdekében. Az angolul British East India Company, vagy másik gyakran emlegetett nevén John Company múltjának megismerésével derengett föl a 48 éves mumbai ékszerész előtt a „Társaság” jövője.
A vállalkozás I. Erzsébet királynő uralkodása idején, 1600-ban kapta meg királyi kiváltságlevelét az Indiával folytatott fűszer-kereskedelem fejlesztése, a holland fűszer-kereskedelem visszaszorítása céljából. A hollandok kényük-kedvük szerint játszadoztak az árakkal, s állítólag az igen kelendő indiai bors árának drasztikus mértékű felemelése után döntött Erzsébet az első részvénytársaság (125 tulajdonossal, 72 ezer font alaptőkével) megalapítása mellett. A Társaság később jogot kapott területszerzésre, pénzverésre, erődépítésre, hadsereg fenntartására, háborúk indítására, békék és szerződések megkötésére. 1757-től India nagy részét felügyelete alatt tartotta, tevékenysége azonban finoman szólva is ellentmondásos volt. A John Company fegyveres erejét latba vetve nyomta el a helyi urakat, és alapozta meg kereskedelmi monopóliumait. A társaság tisztviselői, a "nábobok" óriási vagyont halmoztak fel. Hatalmuk már a brit kormányéval vetekedett. A Kelet-indiai Társaság keze még az akkoriban a világ legnagyobb gyémántjának számító Koh-i-Noor megszerzésében is benne volt, miután leigázták Lahorét, a kő már úton is volt Nagy-Britanniába, hogy koronaékszer váljék belőle. Tevékenységüket Kínára is kiterjesztették, ahonnan teát, porcelánt, selymet szállítottak az ó-kontinensre és Amerikába. Az árukért ezüsttel fizettek, emiatt London aggódni kezdett, nehogy túl sok nemesfém hagyja el az országot. A kieső jövedelmet a Társaság ópiumkereskedelemmel fedezte. A kínai vezetés azonban megelégelte a bódult tudatállapotú alattvalók számának növekedését, s betiltotta a kereskedelmet, ami az 1839-ben kirobbant, három évig tartó ópiumháborúhoz vezetett. A Társaság fedezte a mindenkori brit vezetés hadi költségeit, evvel is növelve hatalmát, melyet London még a Társaság vetélytársainak támogatásával sem tudott megtörni. Végül India felkelése tette be a kaput a John Company kiszipolyozó tevékenykedése előtt. Röviddel később, 1857-ben zárta le ügyviteli kontóit (akkor még úgy látszott: véglegesen) a vállalkozás.
S íme: 150 év után érkezik egy indiai üzletember, aki felkarolja a szunnyadó céget. A 12 millió fontos befektetésének már kézzel fogható eredményei is vannak: A hetekben nyílott meg London előkelő utcájában, a Regent Streeten az első luxusbolt. Kétszáz négyzetméteren válogathatnak a vásárlók közel ötszáz termék, főleg egzotikus fűszerek, indiai teák és kávék, távol-keleti csokoládék és textíliák között. Szandzsiv Mehta a kínálat bővítését tervezi, bőrtermékeket, bútorokat és lakberendezési tárgyakat is szeretne forgalmazni. Két év múlva már nyereségre számít, 2015-ben pedig 65 millió font bevételre (ami az egykori Társaság mai árakra átszámított 390 millió fontos 19. század eleji bevételének így is csak a töredéke lenne). Mehta a jövőben Indiában, Japánban, Oroszországban és az Egyesült Államokban folytatná a terjeszkedést. Nézete szerint minden a türelmem múlik, a Brit Kelet-indiai Társaságnak is egykor közel 150 év kellett ahhoz, hogy „bejáródjék” a világpiacon.
