A fogyasztás növelésével kell küzdeni a válság ellen, állítja Mlađan Dinkić gazdasági miniszter, s ennek szellemében követeli, hogy oldják fel a közszférában dolgozók fizetésének és a nyugdíjaknak a befagyasztását. Meglehetősen populista cselekedet ez, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a felvetés a közgazdászok körében nem talált egyértelmű pozitív visszhangra. A másik tény pedig, hogy Dinkić új párt létrehozását szorgalmazza, amelyben a régiók meghódítását tűzte ki célul, s aki kampányol, annak nálunk jól bevett szokás szerint, ígérgetnie kell. Hát ő ezt teszi nagy felbuzdulással. Ezúttal attól sem riadva vissza, hogy a valamikor szinte ádáz ellenségként kezelt szakszervezetesekkel most közös nevezőre jusson.
Arról van szó, hogy a keresetek és a nyugdíjak befagyasztásának feloldását egyetlen józan gondolkodású politikus vagy közgazdász sem meri vállalni, csak a szakszervezetek és maga Mlađan Dinkić tartanak ki azon nézet mellett, hogy amennyiben több bér és nyugdíjat kapna a lakosság, természetesen többet költene, a közfogyasztás ugrásszerűen megnövekedne, s így sikeresebben birkózhatna meg az ország a válság okozta gondokkal.
A közgazdászok merőben másként gondolkodnak. Például Ljubomir Madžar szerint efféle ígéreteket csak választási kampány idején szoktak tenni a politikusok. Akkor többnyire nincs az egésznek semmilyen háttere. Szerinte, az történik most is. Mert az a napnál is világosabb, hogy nincs pénze az államnak arra, hogy a befagyasztás alól feloldott keresetek és nyugdíjak kifizetésére a ráadás pénzt előteremtse. Ezért az egész csak demagóg és meggondolatlan ígérgetés lehet. Ha viszont teljesíteni szeretné azt, amit beharangoztak, ahhoz az államnak el kell adósodnia.
Mlađen Kovačević közgazdász még egy lépéssel tovább megy. Szerinte az a nézet, hogy a Telekom eladásából befolyó pénzből lehetne kifizetni ezt a többletet a keresetek és a nyugdíjak feloldását követően, nagyon helytelen döntés lenne. Az államkassza így is üres, hiszen az év első felében négy milliárd dinárral kevesebb folyt be a költségvetésbe, mint amennyit terveztek. Ezért kellett a szerb kormánynak a Nemzetközi Valutaalap képviselői legutóbbi látogatása alkalmával kérelmezni a költségvetési hiány növelésének engedélyezését. Szóval egy szónak is száz a vége, pénz nincs a nyugdíjak és a keresetek növelésére.
Ennek szellemében már megszületett a döntés. A szakszervezeti vezetők és Mlađan Dinkić ígérgethet amit csak akar, az év végéig bizony befagyasztva tartják a kereseteket is és a nyugdíjakat is. S a következő év sem lesz túlságosan kecsegtető, hiszen a Nemzetközi Valutaalap képviselőinek esedékes látogatását jövőre, áprilisra várják. Ami azt jelenti, hogy májusig szinte biztos, hogy semmit sem fog változni a helyzet.
Egyelőre az a nézet kerekedett felül, hogy a közgazdászok és a szakszervezet között vívott párbajban az előbbiek győztek. De ki tudja, mit hoz még ez az esztendő. Olyan szelek fújdogálnak, hogy jövő tavaszra esetleg választás lesz, ami bizony mindent felülírhat. Majd meglátjuk, hogy a mostani szilárd álláspontot elfújja-e a szél.
