Az adósság kísértetének szelleme járja be Szerbiát, így is fogalmazhatnánk, hiszen a napokban derült ki, hogy nem kevesebb mint 70 000 vállalat és cég számláját zárolták a közelmúltban, melyek összes adóssága majd 330 milliárd dinár. Kétségbeejtő adat. Nem is emlékeznek a gazdasági szakemberek ehhez hasonlóra. Utoljára 2008 végén jegyezték fel a legelrettentőbb példát, amikor 56 605 cég számláját zárolták. A két évvel ezelőtti összes adósság máig 120 milliárd dinárral növekedett, amely pontosan annak az összegnek felel meg, amennyi az idei tervezett költségvetési hiány. A mostani 330 milliárd dináros adósság a vállalatok részéről elképesztő, hiszen ez az összeg az idei tervezett költségvetési bevételnek a felét teszi ki, ugyanis a költségvetési bevételt 655 milliárd dinárban állapították meg. A fizetésképtelenség, a friss pénz hiánya napról napra sújtja a gazdasági vállalatokat és az egész gazdaságunkat, nemcsak a hazai cégekre jellemző ez, hanem érinti mindazokat, akik kivitellel foglalkoznak.
A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a termelési ciklus egy idő óta jócskán meghosszabbodott. Nagyon sokáig az volt a bevett szokás, hogy a termék beszerzésétől az előállításáig és az értékesítéséig többnyire 100 nap telt el, tehát ennyi időre volt egy-egy vállalatnak szüksége, hogy lebonyolíthasson egy termelési ciklust. Sajnos, ez egyik napról a másikra megváltozott. Úgyhogy mára legalább hat hónappal kell számolniuk a vállalatvezetőknek, de az is előfordul, hogy ennél jóval több időbe telik, míg egy ciklus lezárul. Kezdődik azzal az egész, hogy már az anyagbeszerzés is akadozik. Sokkal nehezebb nyersanyaghoz jutni, mint valamikor volt. Az előállítás úgy ahogy kielégítő, talán egy kicsit lassúbb ütemben halad mint, valamikor, de azon még könnyűszerrel tudnak változtatni. Viszont a legnagyobb fejtörést az értékesítés jelenti a gazdálkodóknak. Amikor piacra kerül a termék, egy bizonyos áron kínálják azt a felvásárolónak, megkötik a szerződést és próbálják megfizettetni az árat. Mondhatni, hogy szinte senki sem fizet idejében, s ez miatt mire bejön a pénz az eladott termékért, az áru veszít értékéből, hiszen közben az infláció teszi a maga dolgát. Félév elteltével egy termék nem ugyanannyiba kerül, mint hat hónappal korábban, és még boldogok lehetnek a vállalat irányítói, ha ennyi idő alatt be tudják hajtani a pénzt. Meg se kísérelnek már azzal próbálkozni, hogy eleve drágábban adják el a terméket mint annak az adott pillanatban a valós értéke, azon egyszerű oknál fogva, hogy olyan áron senkinek sem kell az áru. Mindenki olcsóbb termék után kutat, s az a célja, hogy minél később kelljen azt kifizetni. A közgazdászok fogják a fejüket, ilyen körülmények között nem lehet tervezni, s a helyzetet még csak súlyosbítja az egyre nyilvánvalóbbá való körbetartozás. Mindenki el van adósodva. A beszerző tartozik az áruszállítónak, az áruszállító a termék előállítónak és így tovább, s előbb-utóbb bezárul a kör. Ez a mostoha helyzet vezetett oda, hogy május 31-vel 70 467 cég számláját zárolták, az össz adósság 326,2 milliárd dinárra tehető. Ez a mostoha helyzet 145 044 munkást érint, s talán ennél még az az elszomorítóbb adat, hogy 26 651 vállalat számlája nem kevesebb, mint 1080 nap óta zárolva van. Ebből könnyen levonhatjuk a következtetést, hogy alig akad az országban olyan cég, amelyik zökkenőmentesen működik.
