Mit tesz az okos ember, ha különösen értékes dolgot örököl? Hát vigyáz rá! Vigyáz arra, amit elődeitől kapott, hogy sértetlenül, de ha lehet, még inkább gyarapítva, nemesítve adhassa tovább utódainak.
Egyfolytában ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor a közelmúltban egy szerbiai újságírócsoporttal ellátogattunk Szarvasra, melyet gyakran a Dél-Alföld gyöngyszemének is neveznek. A tizennyolcezer lelket számláló kisváros, a Kárpát-medence és a történelmi Magyarország mértani középpontjában, Békés megye nyugati kapujában fekszik.
Életében meghatározó szerepet tölt be a csaknem 30 kilométer hosszú Körös-holtág. Hogy jobban megértsük valójában mit is örököltek a szarvasiak elődeiktől, kissé vissza kell kanyarodnunk a múltba, pontosabban az újratelepítést követő időszakba.
Hétvégi házak a Körös partján
1767-ben érkezett a fiatal mezővárosba a Szarvas újkori történetét leginkább meghatározó evangélikus lelkész és agrárreformer, Tessedik Sámuel. Egészségügyi, gazdasági felvilágosító tevékenységet kapcsolt egybe a papi hivatásával. Épített, fásított, gazdasági iskolát létesített, tanított és tanítást szervezett, gyógyított, termelt, beszédeit írásban dolgozta ki, ismeretszerzés céljából nagy utazásokat tett, tudósokkal, szakemberekkel levelezett. Valójában kétszáz évvel előzte meg a korát. Munkamódszerére jellemző például, hogy hogyan építtette meg a szarvasi templomot. 400 forinttal küldte az egyházi gondnokot Mármarosba, hogy ott vegyen fenyőfát, szállítsa a Tiszán Csongrádig, onnan a Körösön Szarvasig. A helyszínen, közvetítő nélkül vásárolt és leszállított faanyag fölösleges részét azután éppen 400 forintért sikerült eladnia, úgyhogy a templom faanyaga ingyen volt. Tessedik Sámuelnek köszönhetően 1780-ban itt létesült Európa első gazdasági iskolája, 1847-ben pedig Réthy Lipót itt alapította meg Békés megye első nyomdáját.
Szarvas iskolaváros és agrár jellegét a mai napig megőrizte.Noha mindössze 18 000 lelket számlál, értelmiségi városnak számít Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási, valamint Pedagógia Főiskolai Karral, továbbá itt működik a Haltenyésztési és Öntözési Kutatóintézet, valamint az ország legnagyobb pulykafeldolgozó és -forgalmazó vállalata, a Gallicoop Zrt. 2004-ben adta át a világ legnagyobb kukoricavetőmag-üzemét Szarvason a DuPont-csoporthoz tartozó Pioneer Hi-Bred cég, s a több 10 millió dolláros beruházással az amerikai vállalat Szarvason hozta létre európai termelési központját is.
A fentiek ismeretében Babák Mihály polgármestert, egyben országgyűlési képviselőt arról faggattunk, mit kell tennie egy közösségnek, hogy ilyen központtá váljék. Ez azért érdekelt bennünket, mert Vajdaságban több, a Szarvasihoz hasonló lélekszámú kisváros van, és valahogy nemigen találják fel magukat. Vajon a bátorság hiányzik, vagy a talpraesettség?
Mi az, aminek Szarvas a fejlődését köszönheti? Mit tesznek a szarvasiak, hogy városuk prosperáljon?
– Nekem receptem nincs, de az őseim, akik 1722-ben költöztek erre a vidékre, jól választottak. Nagyon szép környezetben élünk itt a Körösök völgyében, békés emberek vagyunk. Noha sok mindent megértünk a történelmünk folyamán, mindig igyekeztünk újra felállni és újra kezdeni. Valahogy ez a vitalitás adja azt, hogy szeretjük, megvédjük és igyekszünk gazdagítani mindazt, amink van – válaszolta a polgármester.
Nagyanyám szokta mondani: fiam, úgy éljél, hogy mindig fussa hétköznapjaidra, legyen mindig tartalékod a kamrádban, hogy biztonságban érezhesd magad, és ne feledd el, hogy hagyjál valamit az unokáidnak is! Ez a józan paraszti bölcsesség vezéreli a szarvasiakat abban, hogy ha tehetik, éljenek jól, ugyanakkor legyen valami a tartalékban, és gondoljanak az utódaikra is.
Szeretjük a természetet, imádjuk a zöldet, a városka központjában is madárcsicsergésre ébred az ember. Lehet, hogy a Parlament előtti pázsitot slauggal locsolják, de nekünk már önműködő locsolórendszerünk van. Persze ehhez pénz kell, meg találékonyság. Tudni kell, hogy ebben a városban sok az értelmiségi, a diplomás ember – és ők kitalálják, mit hogyan kell tenni. Azonkívül nem szabad elfelejteni, hogy letelepedő őseinken kívül olyan „belépőt” kapott a város Tessedik Sámueltől, a világjárta polihisztortól, evangélikus lelkésztől, aki sokat tett az alföldi parasztság felemelkedéséért. De itt kell említeni a Bolza grófokat is, akik szintén sokat tettek annak érdekében, hogy ennek a településnek jövőképe legyen. Ha végignéznek a városban, láthatják, hogy gazdagok ugyan nem vagyunk, de mindenünk van, amire szükségünk van.
Ha ilyen alapokkal rendelkezik egy település, akkor a fejlesztési irányelveket hogyan lehet meghatározni? Sokszínűvé kell tenni a fejlesztési lehetőségeket, vagy pedig egy irányvonalat tartani és azt gazdagítani?
– Az az igazság, hogy nekünk mindenre szükségünk van, az uniós csatlakozást követően adatott a lehetőség, hogy 2013-ig sok mindent megvalósítsunk. Büszkék vagyunk arra, hogy a városban szlovák nyelvű általános iskola működik, hiszen ápoljuk gyökereinket, a tótságot. És minden olyan intézmény, amely a háború előtt létezett, mint a színház, a múzeum, a mai napig fennáll. Reparáljuk mindazt, amit eleink felépítettek, és igyekszünk megvédeni az enyészettől.
– Ami a fejlesztést illeti, nekünk szinte mindenre szükségünk van. Valamennyi pénzünk van hozzá, veszünk fel mellé egy kis hitelt is, és mindenre pályázunk. Az egésznek ez a rejtélye. Ez a város 1990-óta polgári vezetésű, és az itteni embernek mindig határozott véleménye volt az életről. Tud hinni Istenben, vannak erkölcsei, szabályai, van morálja, etikája és tudja, hogy csak munkával lehet gyarapodni, előrehaladni. Egyébként nagyanyámnak volt egy bölcs mondása, amely így szólt: Mindenre annyit költsél, amennyit megérdemel!
Érkezésünkkor a polgármester úr azzal fogadott bennünket, hogy Szarvasról jókedvvel és jóllakva szoktak távozni a vendégek. Ezt mi is megtapasztaltuk. Jókedvvel, hiszen ha valaki pihenni szeretne, akkor jót tud sétálni, lovagolni, kerékpározni, hajókázni, kajakozni, gyógy- és wellness-fürdőzni. Ami pedig a fehér asztal örömeit illeti, a gasztronómiai rendezvényekből sincs hiány, ezek közül kiemelkedik a legnagyobb élményt kínáló Szarvasi Szilvanapok.
