Napok alatt látványosan megromlott a viszony a két közel-keleti politikai és vallási hatalom, Szaúd-Arábia és Irán között, és mostanra odáig fajult, hogy a két ország megszakította a diplomáciai kapcsolatokat. A két közel-keleti hatalom közötti viszályt az váltott ki, hogy a szaúdiak január 2-án évtizedek óta nem látott tömeges kivégzést hajtottak végre. Ez összesen 47 embert érintett, köztük volt Nimr al-Nimr síita főpap is, akit évekkel korábban már halálra ítéltek Szaúd-Arábiában, most pedig terrorizmussal vádolt emberekkel együtt oltották ki az életét. Szaúd-Arábia és Irán eddig is a legnagyobb riválisnak számított a térségben, politikai és vallási tekintetben, mögöttük pedig más-más világpolitikai nagyhatalmak sorakoznak fel támogatókként. Ha nyílt háború törne ki a két közel-keleti nagyhatalom között, az könnyen az egész térséget csatatérré változtathatná.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, az olajban gazdag régióknál, a geopolitikai kockázatok erősödése az olaj árának hirtelen emelkedését okozza. Ez nem volt most sem másként, az északi-tengeri Brent könnyűolaj ára hétfőn jelentősen, mintegy 4 százalékkal emelkedett, ez azonban nem tartott sokáig, nap végére az európai Benchmark olajfajta kurzusa már mínuszba került. A kezdeti hirtelen emelkedést az segíthette elő, hogy a befektetők elkezdték beárazni a konfliktushelyzet miatti esetleges kitermelés kiesést.
Amíg a kitermelés nem akadozik, a szállítási, kitermelési infrastruktúra nem sérül, addig elvben nem indokolt a két ország közti konfliktust beárazni. Erre vonatkozóan valamelyest megnyugtató lehet, hogy helyi sajtóhírek szerint a két ország jelezte, hogy nem akar háborút. Az már más kérdés, hogy ezt részben azzal indokolták meg, hogy egy összecsapás az egész térséget felforgatná.
Iránnak a nukleáris programról való megállapodást, valamint a nyugati szankciók feloldását megelőzően semmiképpen nem lenne jó ilyen háborús konfliktusba belefolyni, és Szaúd-Arábiának sem tenne jót egy ilyen lépés a Nyugat szemében, nem beszélve a potenciális kiadásokról, amit a szaúdi költségvetés a jelenlegi helyzetben aligha bírna el.
A kitermelés kapcsán célszerű azért megemlíteni az Kőolaj-exportáló Országok Szervezetét (OPEC) is, mint az olajpiac jelenleg is fontos szereplőjét, kérdés ugyanis, hogy a szaúdi–iráni konfliktus hogyan érinti majd a kartell jövőjét. A szervezeten belül Irán eddig is kivételnek számított, és kérdés, hogy ezek után melyik tábor mellett áll majd ki az OPEC ülésein: támogatja-e továbbra is a szaúdiak stratégiáját, vagy az áremelést egyre inkább sürgető kisebb országok felé húz majd.
A fentiek alapján elmondható, hogy befektetőként egyelőre nem kell nyílt közel-keleti háborúra és az Arab Tavaszhoz hasonló felfordulásra berendezkedni, mindezek ellenére a helyzet nagyon is kiélezett, és gyorsan változhat. Ez pedig az előttünk álló hetekben, hónapokban akár jelentősebb változást is hozhat az olajáraknál.
Az olajpiaci folyamatok 2015-re várt normalizálódása elmaradt, és most 2016-ra tolódhat, ez pedig 2017-re az olajárakban is érezhető pozitív korrekciót válthat ki. A legtöbb neves elemzőház legalábbis ilyen forgatókönyvekkel számol, és 2017-re már 70 dollár körüli Brent olajárral kalkulál. Mindez azt jelenti, hogy a kereslet-kínálati viszonyok számottevően megváltozhatnak, és a jelenlegi erős túlkínálat nagymértékben enyhülhet vagy akár megszűnhet.
