A Magyar Szó múlt hétvégi számában részletesebben foglalkoztunk a zentai Mezőgazdaság Rt.-hez tatozó, 2400 hektár öntözhető földterület Matijević által történt váratlan és jogtalan birtokbavételével. A kérdéses földterület elmaradt licitációja kapcsán felháborodott mezőgazdasági termelők keményen bírálták a községi önkormányzat illetékeseit, köztük Borbély Ferenc alpolgármestert, az állami földek bérbeadását végző bizottság elnökét, aki fontosnak tartotta, hogy a témában felmerült vitás kérdések kapcsán elmondja véleményét:
– A zúgolódó gazdák és a közvélemény részletesebb tájékoztatás érdekében kívánom közreadni véleményemet, ami nem biztos, hogy egybevág a hivatalos községi állásponttal. Sohasem állítottam, hogy a községünk területén található állami földek illegális birtokbavétele ügyében nem lennénk illetékesek. Amikor értesültünk róla, hogy a Matijević gépei szántják a birtok állami parcelláit, riasztottuk a mezőőrszolgálatot, és az illetékes felügyelőt a helyszínre vittük.
A Matijević-üggyel, és általában véve az állami földek bérbeadásával kapcsolatban, a zentai önkormányzat mindig is igyekezett a legmesszemenőbbekig semlegesnek maradni, és szigorúan betartottuk az idevágó előírásokat. De...
Borbély Ferenc (Fotó: Gergely Árpád)
Ha magánemberként nézem a dolgok állását, el kell mondanom, hogy községünk vitathatatlan, tényeken alapuló, egyértelmű érdeke, hogy a Mezőgazdaság Rt. egy működő, munkásokat alkalmazó sikeres vállalat maradjon. A Mezőgazdaság Rt. a privatizálás előtt 380 munkást foglalkoztató sikeres vállalat volt, amelyet a rabló magánosítás tett tönkre. A birtok 46 százalékát mintegy 2 millió euróért adták el, azt is hitelre. Az új tulajdonos szabályosan kifosztotta, kirabolta a vállalatot, a munkások zöme utcára került. A csődeljárásban 930 millió dinárt, azaz mintegy 9 millió euró adósságot vettek számba. A csőd idején 36 munkás dolgozott, a bérbeadott farmokon pedig még 13 személyt alkalmaztak.
Az ilyen előzmények után Szerbiában szinte példa nélküli sikerrel zárult a csődeljárás, 1300 millió dinárért, azaz 11 millió euróért kelt el a Mezőgazdaság Rt. Ez azt jelenti, hogy minden kárvallott, az állam és a kisemmizet dolgozók is megkaphatják elmaradt járandóságaikat, lefedhetők a veszteségek. Mindez nagymértékben annak is köszönhető, hogy az önkormányzat segítségével sikerült megőrizni a csődben lévő birtok működőképes öntözőberendezéseit, amelyet a hivatalos értékbecslő több mint 320 millió dinárra becsült fel. A vitás licitáció alól kivont 2413 hektáron található, működő öntözőrendszert is megvásárolta az új tulajdonos, tehát nemcsak hogy jogos a földhasználati törekvése, amire a törvény biztosít előjogot, hanem igazságos is, az állam és a község számára pedig egyaránt előnyös.
A jogi kérdések csűrését-csavarását meghagynám az arra illetékeseknek. A jogrendszerünk az új tulajdonos oldalán áll. A napnál is világosabb, hogy a Mezőgazdaság Rt. saját 541 hektár szántója, a lepusztult két farm, a kifosztott romos birtok maradványai a 2413 hektár öntözésére alkalmas berendezések nélkül soha nem talált volna vevőre. Ugyanarra a sorsa jutott volna, mint a textilgyár, a tejgyár, az építőipari vállalat, amelyeknek már jószerével csak az emléke maradt meg.
A Mezőgazdaság Rt. sikeres privatizációjával a meglévő munkahelyek mellett még 100–120 új munkahely megnyitása várható. A csőd ideje alatt felhalmozódott földbérleti díj megfizettetésével az önkormányzat máris 68 millió dinár céleszközhöz jutott, és a csődmasszából további 31,5 millió dinár várható. A működő vállalattól hosszú távon személyi jövedelmi és más adók várhatók.
Községünkben a mintegy 5500 hektár állami földterületből jelenleg 3000 hektár bérbe van adva a községbeli gazdáknak. Az elmúlt tíz évben ez a háromezer hektár szántóföld nem eredményezett egyetlenegy legális, bejelentett munkahelyet sem. Nem azért, mert a családi gazdaságok önerőből minden munkát el tudnak végezni, hanem mert zsebből fizetik a feketén foglalkoztatott munkásaikat. A XXI. században a mezőgazdasági munkavállalók ugyanolyan kiszolgáltatottak, mint a két világháború közötti béresek.
Ki kell hangsúlyozni továbbá, hogy a vitatott állami földterületet mindig is a Mezőgazdaság Rt. használta, és ha történelmi igazságtételről beszélünk, morális és jogos követelései csakis e földek egykori tulajdonosainak lehet, nem pedig a mostanában megerősödött, a kisetermelőket hamis illúziókkal bujtogató nagygazdáknak. A tényállás tükrében egyértelmű, és tudom, mások is egyetértenek velem, hogy Zenta község jól felfogott közösségi érdeke nem a néhány megerősödött földműves földéhségének kielégítése, hanem a munkahelyteremtés – foglalta össze álláspontját Borbély Ferenc.
