Hogy pontosan mekkora Szerbia 730 közvállalatának adóssága, arról nincs megbízható adat. Ami azonban biztos, az az, hogy az országnak vissza kell majd fizetnie mindazt az 1,8 milliárd eurós hitelt, amiért kezességet vállalt. Mivel a veszteséges közvállalatok képtelenek a költségek törlesztésére, a kifizetetlen részletek az államadósság részévé válnak, és az állampénztárból kell fizetni őket.
Hogy tulajdonképpen mekkora pénzről van szó, úgy szemléltethető legkönnyebben, hogy a fentebb említett pénzösszeg kifizetése végett Szerbia mind az 1,7 millió munkaviszonyban levő foglalkoztatottjának le kellene mondania háromhavi béréről (ez összesen 5 100 000 fizetés). Persze ez a számítás csak akkor stimmelne, ha mindenki a statisztikai átlagbért kapná, amely októberben 44 938 dinárt tett ki.
Ranka Savić, a Szabad és Független Szakszervezetek Egyesülésének elnöke szerint sokkal jobb idevágó statisztikai adat születne, ha csak a magánszektor munkásait vennék számításba az 1,8 milliárd eurós kölcsön visszafizetésére. Véleménye szerint sajnos ők azok, akik valójában törlesztik az állam tartozásait, ugyanakkor ők dolgoznak meg a közszféra alkalmazottainak béréért is. Az elnök szerint így a pénz visszafizetése hat hónapig tartana.
– A magánvállalatokban megközelítőleg 900 ezer ember dolgozik, átlagosan havi 33 ezer dinárért. Ez a reális szektor, amely termel, ugyanakkor az is, amely az állami szektor dolgozóit eltartja – hangsúlyozta a munkajogi szervezet elnöke.
A SRBIJAGAS TERHE A LEGNAGYOBB
Az állam a leginkább a Srbijagas közvállalat terheit nyögi, hiszen szinte majdnem a felvett kölcsön felét (800 millió eurót) a szóban forgó vállalatnak kéne visszafizetnie. Hasonló gondot okoz az útkarbantartó közvállalat (Putevi Srbije) tartozása is, amely 600 millió euró. De itt vannak például a Galenika gyógyszergyár tisztázatlan törlesztési kötelezettségei is, amelyek összesen 85 milliót tesznek ki.
Az útkarbantartó közvállalat helyett finanszíroz az állam (a polgárok zsebéből) több építési projektumot is (pl. a tízes korridor kiépítésének folytatását). A vasútforgalmi közvállalat 196,5 millió eurós és 113 millió svájci frankos kölcsöneit is az állam fedezi, mivel a Železnice Srbije beleroskadna a törlesztésbe.
Aleksandar Stevanović, aki szintén gazdasági szakember, úgy gondolja, hogy a szóba forgó tetemes tartozást mindössze 10–15 közvállalat halmozta fel.
– Különböző trükkökkel próbálják elkendőzni a tettesek a valóságot, ezért nehéz feltérképezni azt, hogy mely cég mennyivel tartozik. Az azonban biztos, hogy a lista élén olyan cégek állnak, mint a Srbijagas vagy a vasútforgalmi vállalat – nyilatkozta Stevanović.
Dragoljub Rajić gazdasági szakértő úgy gondolja, hogy pontosabb adatokat is elő lehetne hozni a közvállalatok tartózását illetőleg, csupán a közszférai adminisztrációnak kellene kevésbé „kreatív” módon elkönyvelnie a pénzügyeket.
– A legnagyobb probléma az, hogy szinte felelősségérzet nélkül végzi az állami könyvelőség a munkáját, emellett a közvállalatok kihasználnak mindenféle jogi kiskaput arra, hogy a pénzügyi egyenleg sokkal kedvezőbbnek tűnjön, mint amilyen valójában. Így a jelentésekben a veszteségek és nyereségek aránya nem reális, az első ugyanis általában magasabb, mint ahogy a cégek állítják – magyarázta a szakember.
Mint megjegyezte, a hivatalos papírok szerint 2001-től idáig a közvállalatok adóssága 4,9 milliárd euró, fennáll viszont az alapos gyanúja annak, hogy a tartozások már elérik a 6-7 milliárdot is.
HÁNYAN IS DOLGOZNAK A KÖZVÁLLALATOKBAN?
– Az államvezetés azt sem tudja, pontosan hányan dolgoznak a közvállalatokban, hiszen arról is folyamatosan más jelentések látnak napvilágot. Vannak, akik évek óta egy bizonyos cégnél ténykednek, csak meghatározott időközökben. Ahhoz, hogy az ilyesmit pontosan fel lehessen térképezni, nem elegendő a tavalyi adatokat összevetni a jelenlegiekkel, hanem az elmúlt tíz év nyilvántartását is meg kell vizsgálni – fejtette ki Rajić.
Szerinte már az is kiválóan tükrözi a valóságot – vagyis hogy a legtöbb vállalat vesztesége nagyobb, mint amennyit bevall –, hogy a közcégek vagyonának értéke átlagosan 20–30 százalékkal csökkent.
– A legtöbb vállalat pénztárából szinte rendszeresen használtak fel pénzt különböző célokra a személyes vagyon növelésétől kezdve a kitalált szolgáltatásokon át a politikai pártok pénzeléséig. Ha az állam csakugyan rendet kíván tenni ezekben a cégekben, akkor át kellene vizsgálni az eddigi összes igazgató és az ő hozzátartozóik vagyonát 1991-től egészen napjainkig. Össze kell hasonlítani, mivel rendelkeztek a vezetők és családjaik a funkcióba kerülés előtt és után. Egyedül csak így lehet megfékezni a korrupciót, a munkahelyi pozícióval való visszaélést és rendet teremteni az állami cégekben – fejezte be a szakértő.
