Kolumbia és Uruguay úgy készült a nyolcaddöntőre, hogy mindkét csapatban hiányozni fog a legjobb csatár: a kolumbiaiaknál Falcao sérülés miatt kihagyta ezt a vb-t, a másik oldalon pedig a „fogtündér” Suárez, akit a FIFA még a foci szentélyéből is kitiltott, tehát nem lehetett ott a Maracanán. A kolumbiaiak csatáruk hiányát eddig a remek csapatjátékkal kárpótolták, de Oscar Tabareznek fájhatott a feje, mert másik sztárcsatára, Cavani még nem csinált semmit a vb-n, s első pillantásra úgy tűnt, az sem segíthet sokat rajta, hogy a veterán Forlán érkezik majd mellé. Az uruguayi szövetségi kapitány tehát csak az eddig kiváló védelmében reménykedhetett, és abban, hogy a két csapat utolsó nyolc meccsén hat alkalommal a Celeste nyert.
A két dél-amerikai csapat közül Kolumbia lépett fel támadóbb szellemben, s már az első tíz perben látszott, hogy mindkét együttes ideges, mert sok szabálytalanság és még több perlekedés történt a játékvezetővel. A 28. percig meddő mezőnyjáték folyt, ám akkor a legnagyobb kolumbiai tehetségnek tartott 22 éves Rodriguez (A Monaco nem véletlenül fizetett érte 35 millió eurót...) a kapuval 24 méterrel szemben mellel levette a labdát, ráfordult a kapura, s kapásból a vb eddigi egyik legszebb találatát érte el úgy, hogy Muslera hiába nyújtózkodott, mert a labda a felső lécről pattant a gól területére. Ekkor természetesen megélénkült a meccs, az uruk is próbálkoztak, így a 33. percben Cavani végezhetett el egy szabadrúgást szinte ideális helyről, ám lövése fölé szállt. Ez volt azonban, amit az első félidőben fel tudtak mutatni, mert a játékrész végéig már csak azt nézhették, hogy a kolumbiaiak az előny tudatában szépen passzolgatnak.
A második félidőben csak négy perc múlt el, amikor a kolumbiaiak újra megbolondították Uruguayt: az akció a jobb oldalon kezdődött, majd a labda átkerült a bal szélre, onnan vissza, majd egy beadásból Rodriguez megszerezte második találatát is (öt találatával immár ő vezeti a góllövőlistát), s már akkor érezni lehetett, hogy ezzel kiütötte az ellenfelet, s Kolumbia történelmi sikert ért el a vb-n, mert először jutott negyeddöntőbe. Ekkor Tabarez kétségbeesett lépésként, mindent egy lapra feltéve kettős cserét hajtott végre, Forlán helyett Stuani, A. Pereira helyett pedig Ramirez érkezett. Helyettük azonban a másik Rodriguez, Cristian küldött egyet kapura, s Ospinának először kellett komolyabban védenie, majd ugyanennek a játékosnak a 16-osban még egy helyzete volt, de fölé rúgta. Ebben az időszakban Uruguay uralta a labdát, de mezőnyfölényük meddő volt, mert a kolumbiaiak okosan védekeztek, s csak egy jó ellentámadásra vártak. A 85. percben végre Cavani is helyzetbe került, de lövését a kolumbiai kapus gond nélkül kivédte.
Kolumbia tehát talán eddig legszebb játékával jutott tovább, s ha Scolari brazil szövetségi kapitánynak már a meccs előtt fájt a feje Chile miatt, most újra elkezdhet aggódni a negyeddöntő előtt...
Rio de Janeiro: Kolumbia–Uruguay 2:0 (1:0)
Maracana, 73 804 néző, vezette: Björn Kuipers (holland). Góllövő: Rodriguez a 28. és az 50. percben.
Kolumbia: Ospina, Zapata, Yepes, Armero, Zuniga, Sanchez, Cuadrado (Guarin), Rodriguez (Ramos), Aguilar, Gutierrez (Mejia), Martinez. Szövetségi kapitány: José Pekerman.
Uruguay: Muslera, Caceres, Gimenez, Godin, A. Pereira (Ramirez), Arevalo, Gonzales (Hernández), Rodriguez, M. Pereira, Forlán (Stuani), Cavani. Szövetségi kapitány: Oscar Tabarez.
