A maradó fogak a kihulló tejfogakat pótolják. A fogváltás a hatodik életévben kezdődik el az első nagyőrlők megjelenésével, a többi maradó fog a fogsorban elfoglalt helye sorrendjében jelenik meg. A maradó frontfogak belül a szájpad és a nyelv felől közelítenek a tejfogakhoz és kilökik őket, kivéve a szemfogakat, amelyek kívülről indulnak. A kisőrlők a tejőrlők gyökerei között bukkannak elő, míg a nagyőrlők a tejfogak mögött nőnek ki. Általában a fogváltás 13-14 éves korra befejeződik, kivéve a bölcsességfogakat, melyek sokszor ki sem nőnek.
A tejfogazat 2–6 éves korban van jelen, utána van a vegyes fogazat körülbelül 13 éves korig, majd az utolsó tejfog kihullásával a maradó fogazat fejlődik ki.
A szülők sokszor megijednek, hogy az állandó fog a tejfogon belül jelenik meg, de ez a normális fogzás. Nem jó idő előtt kihúzatni a tejfogakat, mert a fogazat eltolódásával számolhatunk, és emiatt helyszűke is jelentkezhet. A fog és az állkapocs nagysága öröklött tulajdonság, és nincs mindig összhangban. Ilyenkor játszik szerepet a fogszabályzás és a tervezett foghúzás is.
A fogak szerkezete
A fog külső rétegét a fogíny felett fogzománc alkotja, amely az emberi test legkeményebb szövete. Alatta van a fogállomány (dentin), legbelül pedig egy üreg – fogbél (pulpa) mely erekből és idegekből áll. Ezek az idegek reagálnak fogszuvasodáskor fogfájással.
A fogak az állcsontban a fogmederben ülnek (alveola). A csont és a fog közötti kapcsolatot számtalan kis szalagocska, gyökérhártyarost biztosítja, és mint az ízület, kis mozgásokat végez rágás közben, így semlegesíti a rágóerő hatását a csontra. A fogágy betegségeiben éppen ezek a szalagocskák bomlanak fel az állandó gyulladás következményeként, és a fogak kilazulnak, kihullanak, ha nem is szuvasak. Emiatt fontos a rendszeres otthoni fogápolás és a félévente megismétlődő szájhigiénés kezelés.
