Mesélni igyekszem két és fél éves okos kislányomnak – mondja egy anyuka –, de közben mindig elveszítem a türelmemet. Anna ugyanis mostanában folyton belekotyog a mesébe...
Vagy megtetszik neki egy ritmus és ismételgeti szakadatlan (iciri-piciri, iciri-piciri), vagy kérdez: de miért, anya? Miért? Egyszerűen képtelenség egy mesét végigolvasni neki. Előfordult már az is, hogy meguntam és otthagytam: „jó, ha nem vagy kíváncsi a folytatásra, nem olvasok tovább!” Persze irdatlan bőgés lett a „fegyelmezés” eredménye. Én meg egész éjjel nem aludtam a lelkifurdalástól.
Az anyuka valószínűleg nincs egyedül problémájával. A miért korszak megnehezíti ugyan a mesét – de nem hiábavaló. Ebben a korban már nem csak esti rítus a lefekvés előtti mesélés, ilyenkor már a gyerek igazi információkra is kíváncsi. Elképzelhető, hogy mesélni kezdünk, de a felolvasásból beszélgetés lesz. Törődjünk bele, ne ragaszkodjunk mindenáron a meséhez! Ha letorkoljuk a kérdések miatt, természetes kíváncsiságát, beszélgetőkedvét nyesegetjük. A későbbiekben sem árt, ha egy-egy mesét, szófordulatot, kifejezést nem értve: kérdez. Ezekből a kérdésekből derülhet ki: mitől fél, mi nyomasztja, mi izgatja, milyen gondolatok foglalkoztatják.
Sok anya talán attól fél, hogy amíg a mesének egyszer vége van, a beszélgetést nem lehet abbahagyni. Nem lehet igazán beszélgetni, ha fejünkben az jár, hogy a konyhában vár a mosatlan, vasalnunk kellene, és folytathatnánk a sort – ezt minden édesanya tudja. Az is igaz, hogy estére a mama elfárad, míg sokszor a gyerek ilyenkor látszik igazán ébernek. Ez is természetes állapot, hiszen ebben a két-három órában látja együtt a családot, ezek az ünnep-órák neki. Megoldást jelenthet, ha egy órát viszünk be magunkkal a gyerek szobájába. Megmutatjuk neki, hogy a nagymutató hová fog érni, amikor már aludni kell. Így a beszélgetésnek is lehet vége, nem kell attól tartanunk, hogy a gyerek időhúzásnak használja az esti mese vagy a beszélgetés idejét.
A két-három éves gyermekeknek a legideálisabb az a mese, amit anya vagy apa talál ki, és amelynek főszereplője maga a gyermek. Ha a szülő ilyesfajta történetekbe kezd bele, nem zavarja a felnőttet a gyerek kérdése, inkább segítenek neki továbbszőni a mese fonalát.
