Jó alkalom a vese világnapja arra, hogy ráirányítsam a figyelmet egy betegségre, amelyről igen kevés szó esik a cukorbetegek körében: a hátérben zajló vesekárosodásra. Igaz, adiabéteszesnefropátia, amiről szólni kívánok, évek, sőt néha évtizedek folyamán alakul ki, de felismerésével a kezdeti fázisban, az időbenelvégzett szűrővizsgálat segítségével és az azonnali kezeléssel megelőzhető a teljes vesekárosodás.
Ahhoz, hogy megértsük a betegség, a diabéteszesnefropátiamibenlétét, tudnunk kell egyet-mást a vese működéséről. Veséink (páros szerv) az ágyéktájon, a gerincoszlop két oldalán helyezkednek el. Felelősek szervezetünk folyadékösszetételének és térfogatának állandóságáért, illetve szabályozzák vérünk vízháztartását és sótartalmát. Legfontosabb feladatuk mégis a táplálékkal bevitt fehérje bomlástermékeinek kiválasztása. Ha a bomlástermékek mellett a vérben keringő fehérje is átjut a veseszűrőkön, ez mindenképpen vesebajra utal, aminek káros hatása az emberi szervezetre igen gyorsan észlelhető.
Naponta 1700 liter vért szűr
Vesénk mindaddig, amíg egészséges, féltékenyen őrzi a fehérjemolekulákat, hiszen a bevitt táplálékláncban ezek rendelkeznek a legnagyobb értékkel. Eredményességét a sokrétű feladatkör ellátására annak köszönheti, hogy mérhetetlen sok vér áramlik át rajta, percenként 1,2 liter, ami a két vese súlyának négyszerese. Naponta viszont 1700 liter vért szűr át, ami többszörösen felülmúlja az agy, a máj és a szív vérellátását. Ezt a hihetetlen munkát kb.2,5 millió vesetestecske (glomerulus= gombolyag) végzi, rendkívül precízen, mindaddig, amíg nem szenved károsodást.
A cukorbetegség a vesékben elsősorban a szűrőfelületet, tehát az előbb említett glomerulusokat károsítja. Ha a cukorbaj párosul a magas vérnyomással, – ami idővel szinte elkerülhetetlen e betegségben szenvedők nagy többségénél–, a vesekárosodás a megszokottnál gyorsabban bekövetkezik. A diabéteszes nefropátiának öt fokozatát különíthetjük el. A második fokozatban, tehát igen korán, a vesekárosodás ismérveként a vizeletben megjelenik a szabad szemmel nem észlelhető, de a vizeletvizsgálattal könnyedén kimutatható fehérje. Ez riasztó jel kell hogy legyen mind a betegnek, mind az orvosnak, ugyanis vesénk kénytelen-kelletlen feladta a szigorú szűrésfeladatot, amire eleve rendeltetett. Képletesen egy olyan vízgyűjtő gátjához hasonlíthatnám a beállt helyzetet, amikor a gáton repedések jelennek meg s az óriási víznyomás már utat tört magának, eleinte csak szivárogva, majd a mind szélesebb résen sodrásával veszélyezteti a környező helységeket.
Mire figyeljünk?
A korai vesekárosodás kimutatása a laboratórium feladata, a reggeli első vizeletből, vagy a 24 órán át gyűjtött vizeletből történik. Ha beáll a fehérjevizelés (albuminuria), akkor bizonyosak lehetünk, hogy a vese szűrőfelületét alkotó glomerulusokat meghibásodás érte, s emiatt a nagy molekulájú fehérje (albumin) áttöri magát a szűrőrendszeren. Már ekkor, a vesekárosodás kezdeti fázisában célszerű egy komolyabb és finomabb kivizsgálásra jelentkezni a nefrológusnál, a vesefunkció pontos megítélése érdekében.
A visszafordíthatatlan, veseelégtelenséghez vezető vesebaj kialakulása ebben a második stádiumban, tehát a fehérjevizelés stádiumában dől el.Ennekérdekében elengedhetetlen fontossággal bír évente egyszer vizeletvizsgálatra jelentkezni minden cukorbetegnek.Amikor a glomerulusok nagyobb része elhal, elhegesedik, a beteg veseműködése annyira lecsökken, hogy már csak dialízist, azaz vesepótló kezelést tudunk alkalmazni. Olyan tünetek, amelyeket a beteg maga is észlel, csak a diabéteszes vesebaj negyedik stádiumában jelentkeznek: vérnyomás-emelkedés, fogyás, fáradékonyság, gyengeség és rossz közérzet. Sajnos ezek a tünetek nem specifikusak a vesebajra, más kórképekben is sűrűn fellelhetőek. Ha ilyenkor kapcsoljuk be a gyógyszeres kezelést, igen kevés a gyógyulás valószínűsége. Az utolsó, 5. stádiumban dominál a vérszegénység, a hányinger, majd beáll a tudatzavar (kóma), a toxikus anyagok felszaporodása miatt a vérben.
A kezelési lehetőségek
Mint hangsúlyoztam,akezelést halaszthatatlanulmeg kell kezdeni a betegség második, tehát a fehérjevizelés stádiumában. Első lépés a diéta bevezetése, a fehérje és sóbevitel csökkentése, a testsúly normalizálása, a rendszeres mozgás, valamint a szeszes italok és dohányzás kiiktatása. Emellett orvosunk különböző hatásmechanizmusú vérnyomáscsökkentő gyógyszereket ír fel. A két betegség együttes kezelése, ha eredményt szeretnénk elérni, igen magas fokú fegyelmet és együttműködést kíván a betegtől, de nem kisebb annak az orvosnak feladatköre sem, aki szembetalálja magát a cukorbetegség által előidézett vesekárosodással, a diabéteszes nefropátiával.
