Az alvajárás minden tizedik gyereket és minden ötvenedik felnőttet érinti. A gyerekkori esetek túlnyomó részében jóindulatú problémáról van szó, melyet kinőnek majd felnőtt korukra. Súlyosabb esetben azonban veszélyessé is válhat az alvajárás, különösen akkor, ha felnőttként is fennáll még. Az alvajárók egészen összetett cselekvéssort is végrehajthatnak anélkül, hogy felébrednének, például előszedik a slusszkulcsot, kinyitják az autót, és elindulnak vele.
A szakértők tudják, hogy némely családokban halmozódik az alvajárás, és egyes emberek hajlamosabbak rá. Bizonyos tényezők, például a túlfáradás és a stressz kiválthatnak egy-egy epizódot. Az esetek többsége tipikusan röviddel az elalvás után kezdődik, az első mély, álom nélküli „lassú hullámú” (NREM) alvási szakaszban. Az érintett emberek reggel általában már nem emlékeznek a történtekre.
Egy négygenerációs család génjeinek vizsgálatakor az derült ki, hogy az alvajáró családtagok mindegyikénél megtalálható egy hibás szakasz a 20-as kromoszómán – állapították meg amerikai kutatók.
