Néhány évvel ezelőtt eszembe jutott egy torta, amelyet az osztálytársnőm anyukája készített a születésnapi bulijára, és a húgától sikerült megszereznem a receptet. A sütemény látványa és íze sok év távlatából felidézte a gyermekkorom szülinapi zsúrjait, amelyeken a torta mellett hagyománnyá váltak a gazdagon megpakolt szendvicsek, a túrós pogácsák, sós kiflik, valamint a kóla és a gyümölcslé. Egyesével vagy két-három fős csoportokban érkeztünk, kezünkben a gondosan becsomagolt ajándékkal, és reménykedve figyeltük az ünnepelt arcát – miközben kihámozta a selyempapírból –, hogy sikerült-e eltalálnunk az ízlését. A gyerekszobában végigsorakoztunk a rekamién, a magnóból már szólt a zene, mi meg szégyenlősen méregettük egymást, ki kit kérjen fel táncolni. Ám ahogy múlt az idő, feloldódtunk, és amikor elragadott bennünket a játék, a tetőfokra hágott a hangulat, a szomszédos szobából átszóltak a szülők, hogy legyünk halkabbak.
A tortával, gyertyákkal és ajándékokkal való születésnapi ünneplés ötlete eredetileg az Egyesült Államok gazdag protestáns családjaitól származott, de a XX. század elejére ez a hagyomány – vagyonra való tekintet nélkül – elterjedt. Amíg a 70-es és 80-as években a fentiekben leírt forgatókönyv szerint zajlottak a szülinapok, manapság Amerikában hatalmas partikat rendeznek, és mint minden mást, ezt is sikeresen átvettük. Az elmúlt 20-25 évben a szülinapi ünnepségek a gyerekszobából játszóházakba, rendezvénytermekbe és éttermekbe költöztek. Ez egy újkori jelenség, amely az iparosodással és a modern társadalommal függ össze. A szerbiai gazdasági nyilvántartási ügynökség adatai azt mutatják, hogy az efféle mulatságok egyre jövedelmezőbb üzletnek számítanak, hiszen az elmúlt néhány évben drasztikusan megnövekedett a szórakoztatással és szabadidős tevékenységekkel foglalkozó cégek száma.
Gondoljunk csak arra, mennyi játszóház és ugrálóvár nyitotta meg kapuit az utóbbi években. Ezeket a vállalkozásokat az a tendencia hozta életre, hogy amíg korábban az otthonunkban fogadtuk a barátainkat, ma már a legtöbb szülő inkább azt szeretné, hogy a magánszférájukba csak a kiválasztottak nyerhessenek betekintést. Így kézenfekvő a játszóházak megléte, ahol senkit se zavar a gyerekzsivaj, sikoltozás, futkározás és ugrálás. Miközben a kicsik játszanak, a szülők egy elkülönített részen, kisebb csoportokba verődve beszélgetnek. Gyorsan elrepül a bő két óra, a gyerekeket bűvész vagy bohóc szórakoztatja, kifestik az arcukat, elfogyasztják a tortát, az ünnepelt pedig egy halom ajándékkal távozik.
A tehetősebb szülők, hogy lépést tartsanak a legújabb trendekkel, és eleget tegyenek a gyermekük kívánságainak, felbérelnek egy rendezvényszervező ügynökséget. Vannak, akik étteremben tartják meg a születésnapot, mások tematikus ünnepséget szeretnének, és egyre több a virtuális valóságos vagy szabadulószobás születésnap is. A természetbarátok parkba szervezik meg az összejövetelt, animátorokkal, de sokan attól sem riadnak vissza, hogy nyáron medencés házakat béreljenek ki, különösen akkor, ha 60 személy felett van a meghívott vendégek száma.
A szülők leginkább akkor fordulnak ügynökséghez, amikor a gyermek első és 18. születésnapját tervezik megünnepelni. A kicsi, korára való tekintettel, valószínűleg semmire se fog emlékezni az egészből, ettől függetlenül vidékünkön, főleg a szerb ajkúak körében, még hatalmas adósságok és banki hitelek árán is nagy pompával és csinnadrattával ünneplik meg mindkét szülinapot.
A nagykorúsági gálarendezvények Szerbiában az utóbbi években egyre inkább esküvői ceremóniára hasonlítanak. Egyes termeket már hónapokkal előre lefoglalnak, és a tivornyák akár több ezer euróba is belekerülhetnek, a helyszíntől, az ételtől és a zenétől függően. Ma már ott tartunk, hogy a fiatalok körében ciki, ha nem ilyen fényűző keretek között zajlik a szülinapi banzáj, hiszen ezt látják egymástól. Kötelező tételnek számít az emeletes torta, a tűzijáték, a léggömbökkel díszített paraván, amely előtt profi fotós fényképezi le őket, valamint a lemezlovas által szolgáltatott zene. Szerintük ez a menő, és felesleges őket arról győzködni, hogy a minderre kiadott tetemes összegből akár két hétig nyaralhattak volna a tengerparton.
A hétvégén volt szerencsénk részt venni egy nagykorúságot megünneplő születésnapon, így első kézből értesülhettünk az árakról. A hétórányi időintervallumra szóló terembérlet, a catering (sós falatok), a két torta, a lemezlovas, a profi fotós, a teremdíszítés (értsd: néhány lufival kidíszített paraván) és az elfogyasztott italmennyiség mintegy 1000 euróba került. Ez aprópénznek számít ahhoz képest, milyen összegekről olvastam a neten. De engem valójában az lepett meg, ahogyan ezek a fiatalok viselkedtek. A lányok az Oscar-díjátadóra érkező celebeket meghazudtoló sminkben, frizurával, estélyi ruhákban, a fiúk ugyan sokkal szerényebb öltözékben, farmerben, pólóban, ám a fekete-fehér dresszkódot szigorúan betartva jelentek meg az eseményen. Miután az ünnepeltnek átadták az ajándékot és lefényképezkedtek vele a paraván előtt, beálltak az elsötétített terem két sarkába, és nyomkodták a telefonjukat. A zene annyira hangos volt, hogy beszélgetni nem lehetett, de közülük senki sem táncolt. A catering szinte érintetlen maradt, a tortából is alig fogyott, viszont a szeszes italból annál inkább – még úgy is, hogy a fiatalok nehezményezték, hogy galád módon a pincérnők nem lesték az óhajukat, hanem nekik kellett a bárpulthoz járulniuk minden újabb pohár italért. Ezt szóvá is tették.
Egy félreeső szeparéból figyeltem őket. A látottak azt a benyomást keltették bennem, mintha versenyeznének egymással, kinek flancosabb a ruhája, tökéletesebb a sminkje, ki mutat jobban az Instagramra azon melegében feltöltött fotón. Mi anno azért mentünk bulizni, hogy a gondokat hátrahagyva jól érezzük magunkat barátaink körében, és ehhez elegendő volt néhány szelet szalámis szendvics, egy becsempészett üveg bor és egy magnó, amelybe néha beragadt a szalag, de addig is, amíg egy ceruzával orvosoltuk, nem ült el a buli, mert mindig volt valaki, aki elsütött egy poént, amelyen sírva nevettünk, olykor még arról is megfeledkezve, hogy lejárt a kazetta, meg kellene fordítani...
Nyitókép: Freepik
