Most jutottam el újból addig a pontig, hogy végre tudok időt szakítani saját magamra is. Biztosan sokan megrónának e miatt a mondat miatt, merthogy azt mondják, mindig kellene, hogy legyen időnk saját magunkra, nekem viszont ezidáig nem nagyon ment ez a dolog.
2026. március 10., kedd
Rúzsfolt
A hideg hónapok egyik legnépszerűbb ételét olyan jelzőkkel illetik, mint a „háziasszony remekműve”, „a farsang királya”, „a disznótor koronája”, és ahány ház, annyiféleképpen készítik. Abban azonban mindenütt egyetértenek, hogy a jó kocsonyának három titka van: kellő ideig kell főzni – minimum 3–4 órán keresztül, lassú tűzön, éppen csak gyöngyözve –, elegendő bőrös-csontos hozzávaló kell bele – csülök, köröm, füle-farka, bőrkedarabok – és fokhagyma.
A diszkógömbhöz egy reflektort is kért. Ekkor arra lettem figyelmes, hogy ismét összeráncolódik a homlokom, és mérlegelni kezdek.
Amikor alig nyeltük le a vasárnapi ebédet és megint elhangzott, hogy akkor délután mit csinálunk és kivel játszunk, már égnek állt a hajam. Mintha állandóan program kellene ezeknek a gyerekeknek, én nem is értem.
Gyerekkoromban minden falusi kölyök tudta, hogy a rigók nagy mesterei az éneklésnek. Úgy cifrázzák, hogy öröm hallgatni.
Tavaly szeptemberben tartották meg Budapesten a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Erre az eseményre készült egy sütemény, amely az Egy falat mennyország nevet kapta.