A nagy nyári szabadságomról tértem vissza, arról a néhány hétről, amelyre egész évben vágyunk, amelytől a nagy megpihenést, a feltöltődést várjuk. Hogy sikerült-e ez a megújulás, még csak eztán fog kiderülni, hiszen az utolsó pillanatokig igyekeztem elkerülni mindent, ami köthető a munkához.
2026. május 7., csütörtök
Rúzsfolt
Az emberiség történelme során föltételezhetően mindig is ábrándozott arról, hogy meghódítja az égbolt magasságait, a föld mélységeit. Jól példázzák ezt a fennmaradt mítoszok, mesék, amelyekben függőlegesen építkező világkép kapott helyet.
Tavaly ősszel, kétéves kihagyással, leregisztráltattuk a család old-timerét, a kereken 30 éves BMW-t (a beszerzésének a története is megérne egy mesét, talán majd egy másik alkalommal). Első utunkon, a Kúla–Újvidék távon és néhány alkalommal a városban kifogástalanul viselkedett, ám egy tankolást követően, amikor Kúla felé vettük az irányt, Piros bejáratánál feltűnt, rohamosan fogy az üzemanyag, és az utánunk jövő gépjármű eszeveszettül jelez, hogy azonnal álljunk meg, baj van!
Elfelejtettem megírni ezt a jegyzetet. Megválaszolatlan üzenetek sorjáznak a telefonban, kérdések sorakoznak a virtuális és a valós térben egyaránt.
Legalább tíz éve írok már a Rúzsfolt rovatba, és minden nyáron visszanyúlok a Tiszához, mint témához. Itt van, velünk él, az életünk, és főleg a nyaraink része. Nem tudok elég hálás lenni azért, ho...
„Esik az eső, szakad, / Iszik a dinnye, dagad. / Olyan nagy lesz a dinnye, / felér az égig szinte.