Rúzsfolt

Illusztráció – Pixabay.com A járványügyi intézkedések lazításával ismét megnyitottak a színházak.

Minden ember életében vannak, voltak és lesznek olyan ételek, amelyek egy emlékkép vagy egy illat hatására felidéződnek bennük – a szakirodalom ezt Proust-jelenségként jegyzi (sokan emlékeznek az író esetére a madeleine nevű süteménnyel). Számomra az egyik ilyen a krumplis fánk, pontosabban nagyanyám krumplis fánkja, amelyet házi őszibaracklekvárral fogyasztottunk.

Elméletileg örömszerzés céljából indulok el új dolgokat vásárolni. De az öröm csak kevés ideig marad fenn.

A család fiatalabb gyereke mindenben igyekszik utolérni nagyobb testvérét, pláne, ha nem nagy köztük a korkülönbség. Nálunk nincs egész három év a lányok között, és a kisebb valóban mindenben követi nővérét.

A „dolce vita”, azaz az „édes élet” kifejezés alatt többnyire az életigenlő, olasz életérzést értjük, amelynek lényeges része az olaszok gasztrokultúrája. Sokan ismerik e nép konyháját, olyanok is, akik sohasem jártak még „a csizma” egyik szegletében sem, hiszen számtalan, hagyományos olasz étel és ital elterjedt az egész világon, milliók szívesen fogyasztják őket.

Kora tavasz óta, amióta hivatalosan felütötte a fejét a koronavírus, egyre többet lehet róla olvasni, nemcsak tudományos forrásokból, hanem laikusok tollából is, akik különféle „biztos” COVID–19-gyógymódokat ajánlanak. Szinte naponta találkozhatunk olyan új „csodaszerrel”, amely „garantáltan” megvéd bennünket a fertőzéstől, sőt, ha már elkaptuk, rövid idő alatt kigyógyít a kórból.