Tegye föl a kezét, aki szeret port törölni, porszívózni, takarítani! Ja, nem megyünk élőben...
2026. január 12., hétfő
Rúzsfolt
Hogy jó-e vagy rossz – ebben mindenkinek megoszlik a véleménye. A sarki árus szerint valamikor csak ki kell ereszteni a gőzt, és erre a legalkalmasabb megoldás egy-két őszintén kimondott szitokszó, vagyis a káromkodás.
1926-ban született az apai nagyanyám. Sajnos már 20 éve nincs közöttünk, viszont egy olyan örökséget hagyott rám, ránk, amely mindennap eszembe juttatja őt.
Babarczy Eszter Voland című novellájában egy ötvenes nőről ír, aki magányosan él a lakásában, mígnem egy napon megjelenik ablakában egy kandúr. El is nevezi Volandnak a macskát, sajátos bulgakovi párhuzammal, bár A Mester és Margaritában Woland a „főgonosz” neve, a macskát pedig Behemótnak hívják, találóan, hiszen a hatalmas kandúr két lábon jár, és néha át tud változni emberré.
Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emléke az évek múlásával egyre nagyobb teret követel magának a lelkemben, az akkori fájdalmas események sorában nemcsak a magára talált magyar nemzet korábbi évszázadainak történetét, de XX. századi nemzeti tragédiánkhoz vezető út valamennyi előjelét megtalálom.
Amikor egy gyerek világra jön, a szülők a névválasztásnál több tényezőt és szempontot is figyelembe vesznek. Régebben hagyománytiszteletből az apa vagy a nagyapa, illetve az anya vagy a nagyanya nevét adták az újszülöttnek, ma már inkább identitásőrzés céljából választanak régi magyar nevet a babának.