Rúzsfolt

Egy íróismerősöm lelkesen mesélte a közelmúltban, hogy újabb regény megírására készül, mégpedig tollal, papírra, hagyományosan. Elhűlve hallgattam a tervet, hiszen rövidebb verset még csak-csak papírra vet az ember, ha éppen buszon, parkban, vagy egy kávézóban ücsörögve kap ihletet, ahol nincs kéznél laptop, na de egy egész regényt?!

Június utolsó napjaiban, pontosan 24-én érkeztek meg Kanadából újvidéki származású ismerőseink a belgrádi Nikola Tesla repülőtérre. A landolást követően hiába várakoztak a bőröndjeikre az érkező tranzitban, több utashoz hasonlóan az övéké sem érkezett meg.

Mozdulatlanul áll hajszálvékony lábaival, fönn a sarokban. A birodalmát már megingattuk, de nem tudjuk, mi legyen a további teendő, túlságosan sebesek a mozdulatai, fennáll a veszélye annak, hogy végigfut a portörlőn, és ha egészen közel ér, farkasszemet kell majd néznünk.

Nem jól jártam az idén a koktélparadicsommal. Tavaly mindössze öt palántát tettem földbe, de többet szedtem le róla, mint az idén, amikor legalább dupla annyi volt.

Kislányként a mesék idejét szerettem leginkább. Az esti mesékét, a vasárnapi mesékét, a diótörés vagy egyéb házimunka végzése közben elmesélt mesékét.

Már többször írtam az ízemlékekről, és egy alkalommal megemlítettem a cukorral kikevert tojássárgáját is. Sejtettem, hogy ez a nyalánkság nem csak nálunk volt „divatban”, ennek ellenére igencsak meglepődtem, amikor néhány héttel ezelőtt a Retro sütik és ételek Facebook-csoportban valakinek eszébe jutott.