Az első kérdések között a kedvenc együttes és a film szerepeltek. Ha ezekre megfelelő válasz érkezett, csak akkor juthattunk tovább az ismerkedés következő lépéseire.
2025. június 7., szombat
Rúzsfolt
Szinte alig jártunk a piacra, nem volt rá szükség, hiszen mindent megtermeltünk magunknak. Esetleg csak péntekenként mentünk ki túróért meg tejfelért, minden más megadatott a kertünkben és a szőlősünkben.
Amikor turistaként bejárunk egy számunkra idegen helyszínt, óvatosan, részletről részletre térképezzük fel. Szemügyre vesszük a jellegzetes épületeket, utcákat, szobrokat, elidőzünk egy-egy parkban, kézművesstandnál, kirakat előtt, ellátogatunk a helyi piacra, hiszen a forgatag sok mindent elárul a helyiek szokásairól, hogy mit adnak-vesznek, milyen portékát kínálnak, sőt, az emberek viselkedése utal arra is, hogy mennyire nyitottak, érdeklődők, szívélyesek.
Elnézem a mai kamaszokat: unott képpel merednek maguk elé, megbabonázva nyomkodják az okostelefonjaikat, bámulják a számítógép képernyőjét. Észre sem veszik, hogy körülöttük zajlik az élet, a tavaszból nyár lett, kizöldelltek a fák, csiripelnek a madarak, a fűben tücskök hegedülnek.
Évek óta beszélünk róla baráti körben, hogy Ákost kellene valakinek elhívnia ide a Délvidékre. Mi, zentaiak, azt gondoltuk, az lenne az igazi durranás, ha egyszer a mi városnapi ünnepségünkön adna koncertet.
Az antikváriumok valódi kincsestárak. Az irodalom szerelmeseinek legalábbis bizonyosan azok, hiszen az ember olyan izgalommal veszi szemügyre a polcok tartalmát, mintha kincset keresne.