Szinte alig jártunk a piacra, nem volt rá szükség, hiszen mindent megtermeltünk magunknak. Esetleg csak péntekenként mentünk ki túróért meg tejfelért, minden más megadatott a kertünkben és a szőlősünkben.
2026. január 11., vasárnap
Rúzsfolt
Amikor turistaként bejárunk egy számunkra idegen helyszínt, óvatosan, részletről részletre térképezzük fel. Szemügyre vesszük a jellegzetes épületeket, utcákat, szobrokat, elidőzünk egy-egy parkban, kézművesstandnál, kirakat előtt, ellátogatunk a helyi piacra, hiszen a forgatag sok mindent elárul a helyiek szokásairól, hogy mit adnak-vesznek, milyen portékát kínálnak, sőt, az emberek viselkedése utal arra is, hogy mennyire nyitottak, érdeklődők, szívélyesek.
Elnézem a mai kamaszokat: unott képpel merednek maguk elé, megbabonázva nyomkodják az okostelefonjaikat, bámulják a számítógép képernyőjét. Észre sem veszik, hogy körülöttük zajlik az élet, a tavaszból nyár lett, kizöldelltek a fák, csiripelnek a madarak, a fűben tücskök hegedülnek.
Évek óta beszélünk róla baráti körben, hogy Ákost kellene valakinek elhívnia ide a Délvidékre. Mi, zentaiak, azt gondoltuk, az lenne az igazi durranás, ha egyszer a mi városnapi ünnepségünkön adna koncertet.
Az antikváriumok valódi kincsestárak. Az irodalom szerelmeseinek legalábbis bizonyosan azok, hiszen az ember olyan izgalommal veszi szemügyre a polcok tartalmát, mintha kincset keresne.
Az utóbbi időben feltűnt, hogy egyre gyakrabban találkozom boka felett végződő nadrágokkal, úgy az üzletekben, mint az utcán is. No, nem az út porába dobva, hanem nemi besorolástól függetlenül, férfiakon-nőkön egyaránt.