Olvasólámpa

Évek óta megkülönböztetett érdeklődéssel figyelem Csorba Béla köteteinek sorát, melyeknek együttese évszázados kisebbségi sorsunkról és történelmünkről olyan alapos és körültekintő számvetést nyújt, amely őszinteségében egyedülálló és példa nélküli szülőföldünkön, a Délvidéken. Ő az a temerini ember, aki otthona küszöbén állva tekint széjjel a Bácskaságunk közeli és távoli valóságában, kezével és szívével egyszerre tapintja, érinti meg a halódó világ többnyire takargatott és rejtegetett sebeit.

Különös, hogy nincsen műfaji megjelölése Balázs Attila legutóbbi, a zEtna Kiadónál tavaly megjelent kötetének, ugyanis a kiadó vezetője úgy tartja, hogy ha a könyv címe nem is „adja el” a kötetet, az alcím sokat segíthet ebben, nem különben a műfaji megjelölés. Egyik ismerősömnek beszéltem a Szökés a bolhacirkuszból című olvasmányomról, erre nyomban visszakérdezett, hogy ez meg milyen kötetcím?

Horváth Viktor eddigi regényeivel bizonyította, hogy nem jelent számára megoldhatatlan feladatot történetei és szereplői különböző idősíkba helyezése. A szakmai berkekben és az olvasók körében is a Török tükör című művével vált ismertté és elismertté, amelyben a török hódoltság Magyarországába kalauzolt el bennünket.

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy napjainkban Marko Čudić a magyar irodalom egyik legnagyobb népszerűsítője Szerbiában, pontosabban a szerb nyelvterületen, és fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a szerb olvasók minél jobban megismerjék a magyar irodalom kiemelkedő alkotásait. A Belgrádi Egyetem Filológiai Kara Hungarológiai Tanszékének tanáraként a magyar nyelv és irodalom iránt érdeklődő fiatalokat oktatja, fordításainak köszönhetően pedig a magyar irodalom több klasszikus, illetve kortárs szerzője jelent meg a szerbiai könyvesboltok polcain.

Társadalmunk lényegi változásokon megy keresztül, hiszen felgyorsult körülöttünk minden, s folyamatosan az új kor kihívásaihoz próbálunk igazodni, miközben egyre messzebb kerülünk hagyományainktól, kulturális értékeinktől. A kollektív tudatból például lassan kikopik az alapvető mesei szimbólumok megfejtéséhez szükséges tudás, és a népmesékben fellelhető világkép is egyre távolodik napjaink világától.

„Hiszünk akár abban is, hogy ha rosszul viselkedünk, egy következő életben csörgőkígyóként születünk újjá. Több ezer év alatt több ezer válasszal álltunk elő, és még most is gyártjuk őket, megállás nélkül.