Nehéz úgy megszólalnom húsvét napjára készülődve – húsvétról és a feltámadás ünnepéről –, hogy közben a figyelmemet rajtam kívül álló okok egészen másfelé terelték, azt minden jobb szándékom ellenére is más köti le ezekben a napokban. A himnuszt kellene ideidézni, a magyart, a nemzetit, kissé talán torzított formában, torzított változatban, mondhatni parafrázisként:
Isten, áldd meg a magyart,
akkor is, ha vajdasági…
Mert hiszen azok az aljas támadók, akik egy hete Óbecsén, a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén megtámadták, és megrugdosták Szögi Csabát, a Magyar Szó és a Képes Ifjúság munkatársát, egy újságírót és szerkesztőt, egy többkötetes költőt és regényírót, egy messze felettük álló értelmiségit, egyebek mellett attól érezték magukat feljogosítva erre az ép ésszel minősíthetetlen akcióra, hogy a szerző egyik facebookos bejegyzésében olyan formában és olyan szövegkörnyezetben idézte himnuszunk itt is felhasznált sorát, ami nekik nem tetszett. Elkelne hát a fejükre az áldás, ezzel a kis kiegészítéssel, hogy jobb belátásra térítse eltévelyedett képzetüket, kizökkentse őket beteges képzelgéseikből…
A brit Sex Pistols punkegyüttes jut erről eszembe. 1977-ben jelent meg a zenekar God Save the Queen című kislemeze, amelyiken az angol királynőt kigúnyolták, az eredetileg őt dicsőítő himnuszt pedig gyakorlatilag a visszájára fordították. A szám rövid időn belől világszerte elterjedt, ismertté vált, így hát azóta is azt visszhangozzák a hangszórók minden valamire való punkbulin, akárhol is cseppenjünk bele egy ilyenbe ezen a bolygón, hogy az angol királynő és rezsimje mekkora fasiszta… Jó, ma már a nyugati monarchiákban sincs egy-egy uralkodónak akkora hatalma, mint mondjuk, a középkorban volt, de még így is: a brit uralkodó gyakorlatilag bármit megtehetett volna az együttessel. Betiltathatta vagy bebörtönözhette volna őket, semmi sem akadályozhatta abban, hogy a lemezeket bezúzassa, akár még az egyetemes történelemből is eltüntesse, az írmagját is kiirtsa a felvételnek. De nem ezt tette, hanem meghívta magához a zenészeket, és király(nő)i audiencián fogadta őket. Ekkora megtiszteltetés a könnyűzenei világból korábban csak a The Beatles, utóbb pedig a Spice Girls tagjait érte. Mert a becsületes ember szembenéz azzal, akivel feleselni akar, vagy aki felesel vele. És nem támad orvul, lesből a másikra, hogy aztán, miután a földön fekve összerugdosta, gyáván elszaladjon. Meg egyébként is: intelligens ember nem érvel sem az öklével, sem a bakancsa talpával.
A himnuszt tisztelni kell, de nem fetisizálni. A magyar himnuszt pedig sokkal nagyobb gyalázat éri, ha például Pataky Attila, vagy sok önjelölt, zenei tehetségtől eleve mentes politikus énekli, mint amit Szögi Csaba az internetes közösségi portálon az üzenőfalán feljegyzett. Vagy ha mégis: akkor sincs azzal a bejegyzéssel semmi baj…
Mert a toleranciáról még egyébként is nagyon sokat kell(ene) tanulnunk. Akár az iszlámtól is. Meséltem már ugyanezeken az oldalakon arról, hogy a muzulmánok is elismerik, elfogadják és tisztelik Jézust, még ha nem is megváltóként, s kicsit más formában, mint mi, keresztények; az Újszövetség eseménysorát a maguk képére formálva értelmezik. Egyebek mellett azonban épp a most vasárnapi ünnepünk marad ki a hitvilágukból: a feltámadást tagadják… Manapság, amikor az iszlám terrorizmus veszélye népeket, nemzeteket és államokat egyesítő és fegyverbe szólító hívószóvá vált a nyugati világban, szinte hihetetlennek tűnik, hogy bizony a muzulmánok is tiszteletet tanúsítanak irántunk. Jómagam nem láttam, de közeli barátom mesélte néhány hete, hogy egy iráni filmet nézett – Jézus életéről! Természetesen ők az iszlám hitvilágnak megfelelően dolgozták fel a bibliai történetet, majd a filmnek vége lett, leperegtek a lejelentő betűi, barátom már lassan már indulni készült… Amikor egy váratlan vágással hirtelen mégis folytatódott az alkotás, a cselekménye azonban ezúttal a keresztény tanoknak megfelelően alakult! Mert az alkotók vették maguknak a fáradtságot, és habár nem hisznek a történetnek ebben a változatában, elkészítették, feldolgozták ebben a formában is. Pedig Iránban sem fenékig tejfel… Kemény világ az ott a másként gondolkodók számára… A film készítői mégis fel merték vállalni ezt a változatot, ezt az értelmezést is!
Az óbecsei támadók és uszító honlapjuk szerkesztői azonban – minden jel erre utal –, nem tisztelnek sem Istent, sem embert, amikor ököllel és bakancstalppal érvelnek. Ünnepnapon nem tisztelem meg őket azzal, hogy kimondom annak a kártékony szervezetnek a nevét, amelyikhez tartoznak. Csak annyit tudok javasolni, hogy szálljon magába, fontolja meg cselekedeteit és mérlegelje tetteit mindenki, aki bátorította, bíztatta, bujtogatta, uszította, buzdította a támadókat – és gyónja meg bűneit. Jobbat és többet ennél ma már úgysem tehet. Mert ebben a történetben ugyanúgy bűnös az, aki ütött és rúgott, mint az, aki megveregette a vállukat, és hősként, „magyar hazafiként” ünnepelte őket.
Végezetül pedig húsvétra (ezzel az aljas támadással befeketítve is…), talán nem is imádkozhatnánk másért, mint hogy:
Isten, áldd meg a magyart,
akkor is, ha vajdasági…
…és szabadítsd meg a gonosz tombolásától, amelyik fertőzetként elszabadult benne!
