Törődik-e vajon valaki azzal, mi történik az ember lelkében, ha elveszti a munkáját, vagy átszervezés okán menesztik a munkahelyéről, ahol esetleg két-három évtizedet húzott le, becsülettel, a szakmájának élve? Ismerőseim körében nem egy van, akit elbocsátottak, munkalehetőség pedig alig.
2026. május 20., szerda
Tévéjegyzet
Mindig érdekelt, hogyan lehet a ködöt megfesteni. Márpedig lehetséges, egyik igazi mestere pedig Zdravko Mandić volt, az Écskai Művésztelep egyik létrehozója és éltetője.
A kocsmákban Ausztráliában sem kötelező bukósisakot viselni, kötelező viszont, ha kerékpár nyergébe ül az ember. Hozták ezt a törvényt a kenguruk országában azon egyszerű oknál fogva, hogy túl sok volt az áldozat.
Harminchárom, felelős gondolkodású férfiú 1888. január 13-án Washingtonban összegyűlt, hogy „a földrajzi tudás gyarapításának és terjesztésének elősegítése érdekében” létrehozzon egy társaságot.
Semmi kétség nem fér hozzá, hogy a dánok értenek a filmkészítéshez, most már azonban biztosak lehetünk a dolgunkban akkor is, ha tévédrámáról van szó. A kábeltelevíziókon fogható csatornák kényeztetnek bennünket ilyen tekintetben, nem túl rég sugározták ugyanis a Gyilkosság című dán bűnügyi drámát, melyet a Borgen – A hatalom központja (az Újvidéki/Vajdasági Televízión a Miniszterelnökasszony/Premijerka címen futott a tavaszi hónapokban) követ.
Hatvanadik alkalommal is megnyitották az egykor meglehetősen nagy térségre kiterjedő pulai filmfesztivált, mely a távolinak tűnő 1953-ban is ugyanúgy a hazai filmnek adott otthont, mint most, még ha a „haza” időközben meg is változtatta alakját. Aki vételezni tudja a horvát tévécsatornákat, az erről már értesülhetett, hiszen a pulai Aréna két hete alatt nem maradhat észrevétlen.