Nem is tudom... ...álmodtam?... A héten az orvosokat látogattam – ne kérdezd, miért, nem érdekes –, minden délelőtt az egészségház és a kórház között ingáztam – ja, a Korral jár, jííííí!:)) -, s mintha. Mintha valami megváltozott volna??... Egyetlen alkalommal sem rivalltak rám – pedig nem lettem ügyesebb, ugyanaz az elefánt vagyok... csak lehet, a porcelánbolt megváltozott.... Egyetlen esetben sem kellett pirkadattól alkonyatig várakoznom... Előzékeny volt a „szesztra” és nem döfte belém barbármód a tűt, urambocsá: törődött az érzékeimmel és az érzéseimmel... Emberszámba vett!... A kórházban szó nélkül, a magyarázkodásomat félbeszakítván kiadták a kiírt időpont előtt fél órával az eredményeimet!... Embernek éreztem magamat egy héten át egy olyan intézményben, amely azért azelőtt igencsak a bürokrácia pillérein (is) nyugodott...
(Csipetnyi kitérő ezzel kapcsolatban: Az egyik Szekszárdi haverom egy borús téli napon arra a következtetésre jutott, hogy legjobb lesz, ha a Hajógyári szigeten vet véget az életének. Kiment, megevett néhány maroknyi altatót, aztán várt... várt... majd egyszerre csak úgy érezte: hhhhhh... MÉGSE! Utolsó csepp erejével felhívta az egyik barátját, elmondta, hogy hol van és mi történt, aztán a fülke mellett elájult. A barát még időben érkezett, felnyalábolta az eszméletlen testet, be a kocsiba és uzsgyi! A Honvéd kórház van legközelebb. Előtte fékez, rohan be, vonszol test a recepcióhoz... ahol a bürokrata tündér mosolyogva közli a tényállást, amelynek az a lényege, hogy a pácienst nem áll módjukban fogadni. Ádi a padlón, a pult előtt, taknya-nyála egyben, szemei felakadva, haldoklik. A barát üvölt. A recepciós sértődött. A recepciós tenyerét az ég felé forgatja, vállat vonogat. S győz... Nincs mit tenni: vissza az autóba, irány a legközelebbi kórház – ahol a legislegutolsó pillanatban újraélesztik a srácot, aki addigra kiszenvedett.
.......)
Erre most itt van ez a hét mögöttem... alig hiszem el...
Hát én itt és most le is kopogom (pill. türelem), meg össze is teszem a kezemet!
Ez is egy jó példa arra, hogy nem csupán egyetlen – gonoszgonosz – irányba változik a világ. A Kali-yuga hajnalán is vigyáznak ránk az angyalok.
Az enyémet itt érzem most mellettem. Mosolya bíborzöld álompillantás.
Béke!
