A minap végre felavathattam azt a szépséges új konyhaasztalt, amire csaknem fél évet kellett várnom. (Ejj, ezek az asztalosmesterek...) Mindenáron ki kellett próbálnom, hogyan esik rajta a hagymaszeletelés – a mestertől kezdve az édesanyámig midenki, aki csak látta, azt mondta, túl magas –, ezért ilyen alapú ételt akartam főzni. (Mibe nem teszek én hagymát?... Talán csak a lekváros palacsintába, hehe.) Mexikói zöldséges borjúragu pirított tarhonyával lett az improvizációm – mindig így főzök! – vége.
Gondoltam, megosztom másokkal is. Íme:
Császárszalonnán félsárgára pirítottam a durvára aprított vereshagymát, majd ezen az alapon kb. fél óráig sütöttem az apró kockákra szelt borjúcombot, mielőtt a fűszereket (kakukkfű, majoranna, rozmaring, fokhagyma, apróra vagdalt csilipaprika, bazsalikom, őrölt kömény, fűszerpaprika, bors (ez utóbbi bőven!)) beleszórva felöntöttem egy kevés vízzel. Amikor a hús már majdnem puhára főtt, beleraktam a felkockázott burgonyát és a mexikói zöldségkeveréket (zöldbab, borsó, paprika, sárgarépa, csemegekukorica) is. Vizet mindig csak annyit öntöttem bele, hogy a hozzávalókat éppen csak ellepje, kb. lecsósűrűségű lett végül az állaga. A legvégén még mehetett bele a pohárkányi paradicsomlé, a só, az előzőleg aranybarnára pirított tarhonya – ééés: egy fél kupicányi, citrommal kicsit „megijesztett” tequila! Tejföllel vagy anélkül kiválónak bizonyult. (Hárman eltüntettük a lábas tartalmát.)
Jó étvágyat!
