-Hogy az a Morgó Mjölnirt pörölye sújtana már le erre a közönyre, s hasítaná azt széjjel egyetlen csapással!! - A fénytáncos az ösvény szélére lép, majd egy határozott csukafejessel a habok közé veti magát. Pontosan azon a helyen, ahol Rúterdő Farka évekkel ezelőtt fehér selyemszállal megtermékenyítette volt a Tengert és a Hegyeknek Koszorúját.
Máté evangélistával időnként ellátogattunk a gödöllői művház művészmozijába: szerdánként jó kis – régi és új – filmcsemegékkel szolgáltak – a „nagy” filmszínház jegyei árának feléért... Milyen felüdítő élmény volt ez minden alkalommal az egyetemi lét sokszor stresszes hétköznapjainak sistergésében!
Annyira imádom a becsei művház nézőterét! Jó kényelmes, puha, bársonyos érintés a hátsódon és a lelkeden... szinte szédítő a lejtése, szemednek kocsánya még a leghátsó sorokból is a fellépő néptáncosok bokájához koccan... isteni félhomály... S micsoda remek akusztika! Oda-vissza... Ha a KMV döntőjének harmadik reggelén – a gálán! – odafenn hátul a haveroddal néhány fáradt és szájszagú viccel próbáljátok meg egymást ébren tartani, akkor mindazt odalenn, a színpadon is nagyon szépen lehet hallani... psssssszzzzt!!
Kikindán is pompásan éreztem magam legutóbb a nézőtéren – a Gyöngyösbokréta idején –, meg... De hadd ne soroljam. Az az igazság, hogy én úgy általában minden nézőtéren nagyon jól érzem magam... legyen a színház/mozi/művház kopott vagy kápráztatón csillogó... nagy vagy kicsi... falucskában vagy metropoliszban... nemrég megépített avagy patinás... valamilyen legyen!
Kell ez mindenképp. A mozivarázs, a Deszkák előtt/fölött/között a katarzis olykor... Gyógyír testnek, szellemnek, léleknek... megolajozza a csavarokat idebenn, s közben finom hájjal kenegeti mindazt, ami bennem még ember maradt. Csodás lenne, ha ez az Új Nap eljövetelére még mindig egyben lenne. Ennél jobban már nem akarok géppé változni!
...gondolom, ezzel azért talán nem vagyok egyedül...
S akkor valaki (vagy valakik) úgy véli(k), hogy egy város – mely ráadásul lélekközpont, a Világ Köldöke, amióta csak az eszemet tudom, s (mindenek ellenére!) egyre inkább az lesz –, egy város fejlődésében csakis a gazdasági szempontok a kizárólagosak?! Nem elsődlegesek. Kizárólagosak. Ez csakis egyetlenegyet jelenthet. Mégpedig ezt: Igenis legyünk gépek, nosza, konzumidióta masinái az Unió után sóvárgó „maradéknak”. Lendüljön csak fel az a gazdaság – annak a néhány szerencsétlennek, akikben kultúréhség mardos, nos... azoknak ott vannak a kocsmák, zabáljanak ott, ha már minenképp zabálniuk muszáj. A mozi, a színház ügye egyáltalán nem sürgős...
Annyira örülök, hogy vagyunk még egynéhányan, akik ezt egyáltalán nem így gondoljuk... s még ha szélmalmokat találunk is csak görbe kopjáinkkal el, akkor is... egyáltalán: hogy mindebbe nem vagyunk hajlandóak belenyugodni...
Itt... valahol... Európában.
Esz-szalám alejkum!
