2024. május 18., szombat

Valami illatozik a Vajdaságban...

...ezt a hamleti parafrázist muszáj volt idepuffogtatnom, valahogy ideillik.

Semmi, semmi, csak eszembe jutott a minap: azért valahol ez a fel-felcsillanó reménnyel egyenértékű, hogy oly sok külföldi művész otthon érzi magát nálunk, imád ide visszatérni... s nem kevesen azt is fontolgatják, itt fognak majd (egy szép napon?) letelepedni... (Hogy mást ne is említsek, Zentával kapcsolatban így érez a jó öreg DJ Floyd, Lord Bishop...)

Laró bátyám is mindig ezt mondogatja, hogy a Vajdaság a Narco Polo táncz-zenekar örök szerelme, bizsereg itt valami a levegőben... (Nemtom, Boli Brotha a tavalyi nyár óta mit gondol, de szerintem ő is hamarosan és szívesen elfelejti majd a negatív áramlatokat.)

Szóval ez van... ők mindannyian szeretik ezt a térséget – a levegő miatt? Az eredendő béke és tisztaság miatt? Ki tudja?... De hogy mindez itt megvan – mert ők nagyon jól érzik ám érzékeny idegvégződéseikkel –, s csak mi nem vesszük észre, vagy nem is érdekel bennünket, mert unalmas ez a „bácskai futó por”, s inkább elvágyódunk, vagy megpróbáljuk mindennapos kakasviadalainkkal izgalmasabbá tenni, az bizonyos.

Hát, én meg azt mondom: inkább megpróbálnám lekaparni szeretett szülőföldem felszínéről ezt a „modern” kérget, s dédelgetett Gyémántként óvnám meg olyannak, amilyen valójában... tündérinek

Béke!