Lesem az esemesem. Álomcsapda. Hupp. Belesem – újra és újra. Minden egyes oldal után – regényvarázs szakadozik apró darabokra szét(h). Házimozi dettó, oda a Dolby Surround! Pillantások – sokk a szemnek s az álmodó észnek! - a skizophon kijelzőjére: vajh netalán...? De nem. Vagy ha igen, akkor még rosszabb talán... talán, netalán... Egy flekknyi üzenet, vagy csak másfél sor... szikráznak máris az idegnyúlványok – dendrit harap neuritet – a virtuális/phononeurális pályák hosszán, úgy és némiképp...
„Minden hatodik fiatal fizikai fájdalommal reagál az SMS-függőségre: leggyakrabban fejfájás, kézremegés, csukló görcs, alkar-, váll- és nyaki fájdalom jelzi a túlzott üzengetést.
Az angol Chartered Society of Physiotherapy által 16 és 24 évesek között végzett reprezentatív kutatás eredménye szerint a vizsgálatban résztvevők 16 %-a saját maga által bevallottan is SMS-függő. A felmérés eredménye szerint 34%-uk naponta minimum 20 SMS-t küld, de sokszor ennek akár a többszörösét is.
Az intézet tudósai szerint a gyakran ismétlődő hüvelykujj és egyéb ujjak mozgása következtében alakul ki, a korábban csupán gyors és gépírókat súlytó ínhüvely, karizom és vállgyulladás.
A probléma kezelése érdekében a intézet tudósai felhívták a telefonhasználók figyelmét, hogy a mobil készülékeket elsősorban nem szöveges üzenetek küldésére tervezték, így a hosszas, érzelmes SMS-ek helyett célszerű az üzenetek számát a napi 10 és hosszukat 2 mondat alatt tartani.”
(5perc.hu)
S mi lenne, ha kicsit elbújnék már? Előletek. Innenső világok. Surrannék súrlódásmentesen tova a regény- és mozgóképsztrádák hullámhosszán. Vagy csak meghúzódnék kicsi kuckóm mélyén. Egyedül. Az álmaimmal. Sokáig. Sokáig...
......................
Néha annyira tudom irigyelni néhány évvel ezelőtti telefonmentes önmagamat.
Pace!
