Álomország kapuin dörömbölve... Remekre sikerült a Zyntharew albuma, komolyan mondom! Az első? A második? Talán ez az első hivatalos, de itt-ott fellelhető még ez-az... Nekem ezen kívül még egy – cím nélküli – kazetta van meg. Amit szintén időről időre szívesen meghallgatok. Ja, a jelen CD címe pedig Folyók felett... a zenekar 25. születésnapjára jelent meg.
Nem vagyok nagy zabálója a megzenésített verseknek – pedig a líra számomra maga a Sors. Csak az a szomorú tapasztalat, hogy a költemény manapság többet veszít a bárdi lantok húrján, mint amennyi plusz töltetet kap. (Itt persze csakis a „hivatalos verszenésítőkre” gondolok, nem pedig a Müller Péter jr., Kiss Tibor féle trubadúrok mesterdallamaira.) Aztán a Zyntharew időről időre megcáfol, angyalian bársonyborzongat.
Ezúttal az történt, hogy az albumot hallgatván tövábbrügyezett bennem minden vers, minden lírai gondolat. Továbbírom most is – és mindig. Három ősi / üdén fiatal Szerelmem is itt kínálja szirmait az Égnek. Gyökeret ver. S hullik a sok csillag. A talpamból, a talpamból.
A Dallamok is – értelemszerűen – üdék s lelket emelgetőek, srégan és átellemben, éppen. Jól szól a nóta – hála a csapatnak és a többieknek!
Hola! B. Good, Johnny!
