Egyfolytában az esemesem lesem.
Bocs. Másról akartam. Hörrgl. Dzeng-bong. Talán valamilyen kis állatka oson a pázsiton. (Bocs, Kopeczky- és Asterix-rajongók értenek biztosan.)
Ja. Persze. A piacon vett diplomák. A minap újra eszembe juttatták – hála érte! csók! -, egy ideje már nem foglalkoztat a téma – hála érte a Magasságosnak!! -, úgy általában a diploma. Az enyém elvan otthon valamelyik szekrény mélyén, köszöni, minden okés. (Mondjuk időnként úgy érzem, túlságosan is félvállról veszem a dolgot, mivel honosítani „elfelejtettem”, egy életre elég volt már az efféle mókákból... csakhogy ki tudja, mit hoz a jövő... a bürokraták hatalmasak és kiszámíthatatlanok is úgyszólván... s ötletgazdagok. Jupiterre.)
Hát, ami az ecserin kétharmadára lealkudott oklevelet illeti... Szerintem ott csakis a kofa járhat jól... A vásárlónak vagy nem számít túl sokat az egész ügylet, mivel a zsebében amúgy is annyi a lé, hogy csupán futó hóbortot jelenthet, hogy diplomával próbáljon szerencsét a Zéletben... vagy ott van a csóresz, aki gürcölt és spórolt, hogy szert tegyen a nevezetes Iratra. Gondolom, elég nagy para lehet egy életen át a lehetőség, hogy lebukik. Bevallom, én aztán egyiküket sem irigylem igazán.
Pozdrav! (Mondotta vala Dé.)
