Hát... nagyon rácsodálkoztam én nemrég erre a „szép új világra”, ami most a kórházunkban (meg úgy az egész egészségügyben) tapasztalható... nagyon korán...
Jaja, annak persze most is örülök, hogy a rehabilitáción nem azzal kezdték, hogy kiforgatták a zsebemet, mielőtt még a nevemet megkérdezték volna... hogy a dokinéni fiatal volt, csinos és még mosolygott is – ingyen. Meg biztatóan. (Jaj, hát nem, nem úgy... hanem hogy semmi komoly gond nincs, ne aggódjak.)
S még az is kellemesen meglepett, hogy mentőautóval ingyen és bérmentve elszállítottak bennünket a reumatológushoz, aki a kanizsai fürdőben rendel. De a dolgaink mégis itt kezdtek valahogy szétcsúszni...
Először is: Kanizsán nem tudtak róla, hogy érkezünk. No jó, ez apróbb szervezési malőr, s nem is volt semmi baj, az öreg dokkancs véletlenül épp kéznél volt. Hanem aztán – miután az idősebb bajtársakat illedelmesen előreengedtem – kicsit szomorúan konstatáltam, hogy mintha nem vennének itt túlságosan komolyan. Például míg a többieket jó fél órán keresztül „kínozták”, nekem cca. tíz perc jutott. Két pillantás, négy tapintás a csuklókon. Ennél még a katonaorvos is több figyelmet szentelt nekem az alkalmassági vizsgán... Vegyen minőségibb, kényelmesebb cipőt. Önkéntelenül lebámulok a csukámra. Adidas. Habkönnyű. Hm. No jó, majd írok a NASA-nak... Mi a helyzet a kocogással? – teszem fel bátortalanul a kérdést. – Az mintha jót tenne a bokámnak... Á, az nem jó... úszni kell! (Ja. Úszni. Nálatok. De azt már ugye nem adják ingyen?...)
Vissza Zentára az ortopédhez. Jó fél nap malmozás a váróban. Ja, csak ellenőrzésre? Ezzel igazán nem is kellett volna visszajönnie – mondja a dokinéni, miután megmutaton neki a kanizsai „leleteket”. Aztán villámgyorsan elhesseget. Várnak rá a halálos betegek.
Akkor most nekem komolyan erősen sántítva kell leélnem az életemet, csak azért, mert nem vagyok hetvennyolc éves és – remélhetőleg – rákom sincs?
Mi a jobb? Ha szemrebbenés nélkül kiürítik a pénztárcádat, aztán pedig megpróbálnak meggyógyítani? Vagy pedig az, ha szépen mosolyogva lefitymálják a vélt vagy valós problémáidat, majd szelíden kiakolbólintanak a rendelőből? Persze ez utóbbiért csak a szokásos negyven dinárt kell leperkálni a nővérkének távozás előtt. A hülyének is megéri.
Egészségünkre!
