Fenyvesi Ottó
Maximum Rock & Roll
&
Vadnak születtünk.
Kosnak, baknak, oroszlánnak,
bikának. Vízöntőnek, mérlegnek,
skorpiónak. Szűznek.
Sárkánynak, lónak, disznónak.
Szépek voltunk és hamvasak.
Mi voltunk az égen a csillagok.
&
Valahol Little Richard énekelt.
Álltunk szétvetett lábakkal.
Fogtuk az akkordokat,
feszítettük a húrokat.
Egy lány haját simogattam.
Hosszú volt és hidrogénszőke.
Szorítottuk egymást.
Álltunk szétvetett lábakkal
a keserű ízű sárga fényben.
Nem akartuk egymást elfeledni.
Hivatkoztunk szerelemre,
az anyánkra, a helyi színekre.
Esküdöztünk a hetvenes évekre.
&
Vadnak születtünk.
Kurucnak, labancnak.
Kopasznak. Kutyának,
ebnek. Porszemnek.
Igennek, nemnek.
&
Elvonult a vihar,
elszálltak a múzsák.
Elmentek messzire, délre.
Magukkal vitték a nyár dallamát.
A tócsák tükrében egy csokor
napfény hervadozik.
Elmentek a múzsák.
Elmentek Electric Ladylandbe.
&
Hagyd a romantikát másra!
Nem szeretem többé a szád.
Nem szeretem a köldököd.
Nem szeretem a trikóid színét.
Nem szeretem őket.
Nem szeretem a lapockád.
Nem szeretem,
ahogy tartod a ceruzát.
Nem szeretem a tomporod szőrzetét.
Nem szeretem többé.
A homlokod. A hónaljad.
A szemölcsöt a hátadon.
Nem szeretem a szemed színét.
A lapockád.
Nem szeretem.
Ahogy fogod a ceruzát.
Nem szeretem.
Nem.
Óh, nem!
Hagyd a romantikát másra! Engem vigyél fel a padlásra!
............
Úúú, ezt legközelebb valami krimóban kellene...! Ott sorjázik egymás után a temérdek bárd! Lehet őket dobálni arannyal vagy félig lerágott csirkecsonttal. S akkor már a közönségdíj körüli szöszmötölést meg is lehetne spórolni. A bíráló bizottság pedig kényelmesen elfoglalhatná a helyét, hátát a pultnak vetve könnyedén, fokhagymás lepényt rágicsálhatna, sört kortyolhatna... Ez a rendezvény, a zene pótszárnyain vitorlázó vers, amúgy is a régi korok hangulatának újraélése illetve újraértelmezése.
Oly pompás volt Fenyvesi Ottó bőrébe bújni egy kis időre! Épp csak egy röpke zsűrizés erejéig... Adott egy plusz smakkot az egész feelingnek, hogy felelősséggel hallgathattam végig ezeket a remek dalcsokrocskákat. Amúgy is nagyon izgalmas, én minden évben szerfelett élvezem, hogyan közelíti meg ugyanazt a költeményt a Kárpát-medence távoli szegleteiből összegyűlt muzsikussereg. Hogyan éli meg egy felvidéki tizenéves szólista kislány? És hogyan egy csaknem harminc éve aktív szabadkai zenekar?... Nos... különbözőképpen és ugyanúgy. Változatosság az egyformaságban: ez lehetne a tegnapi Énekelt Versek mottója.
S jólesett utána a „hajnali terítés” is... a végén a hosszú, pehelykönnyű sétáról már nem is beszélve... a bársonyos simogatású nyáréjszakában.
Peace&Love! Cheers!
