Írj mikromesét vagy mikroesszét!
A fennállásának idén ötödik évfordulóját ünneplő Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat felkér, hogy írj egy 1000-2000 karakter terjedelmű rövid prózaművet vagy egy hasonló terjedelmű kisesszét magyar nyelven.
Tartalmi és tematikus meghatározások nincsenek: a mikromese szólhat bármiről, lehet meditatív jellegű, tudományosan vagy anélkül fantasztikus, lírai hangvételű, neoavantgárd, simán vagy mágikusan realista, horror, krimi vagy sci-fi; míg a mikroesszé kifejezheti a szerző véleményét társadalmi, politikai, vallási, szociológiai, filozófiai, pszichológiai, tudományügyi kérdésben, górcső alá helyezhet egy műalkotást - legyen szó drámáról, tévésorozatról, performance-ról, képregényről, versről, szimfóniáról vagy akár egy fényképről -, de szólhat a hétköznapi élet legbanálisabb mozzanatairól is.
Korhatár és földrajzi behatárolás nincs: bárki, bárhol is él a nagyvilágban, korlátlan számú alkotással vehet részt az irodalmi projektben, legyen szó befutott íróról, futásban lévőről vagy olyanról, aki épp most állt rajthoz, ezért arra kérünk, hogy minél több ismerősödnek továbbítsd ezt a felhívást.
Jelige nincs! Mindenkinek a saját neve alatt kell elküldenie alkotását.
A mikro-művek elküldését 101 napon át várjuk (2009. április 1-je és július 10-e között) a s.zultan@citromail.hu vagy a czirokati@freemail.hu címekre. A szerkesztőség a beérkezett művek legjobbjait a Sikoly szeptemberben megjelenő 20. számában fogja leközölni.
A beérkezett alkotásokért fizetni sajnos nem tudunk, de a legjobbnak ítélt művek szerzőinek gazdag könyvcsomagot készítünk, valamint az elkövetkezendő időszakban igyekezni fogunk közös felolvasóesteket szervezni a folyóiratszámban szereplő szerzők részére úgy Magyarországon, mint Vajdaság-szerte.
A Sikoly szerkesztősége
Az én mesém, Barátom, bizony meditatív jellegű, tudományosan vagy anélkül fantasztikus, lírai hangvételű, neoavantgárd, simán vagy mágikusan realista, horror, krimi vagy sci-fi.
Megérintettem a múzsácska – huncut-huncut nimfácska – fehér bőrét, karjának bársony ívét, s az élet, a szunnyadó élet mosolygott REM-rezgésben vizionáló, fáradt szemhéjam alatt. EPPUR SI MUOVE! Sustorgó sejtek a makulátlan padlón, sustorgok.
Álmodó Arimán az olajfák alatt. Éli, éli, lama sabaktani?
Óh, az ír tünde leheli életet adó énekét habarccsal régen bévakolt hallójárataim kanyarjaiba. Sré vizavé. Úgy és néniképp. Átellenben éppen.
Ennyi. Épp csak eme nyúlfaroknyi bekezdés a terjedelme a memóriámnak momentán. Sejj.
Zolikám, tudodmit? Ez legyen az első kurtafarkú egyszarvú troll – ki reggelente ezt mondja az ablakán kitekintvén: hű, de messze lakok, teringettét! - első egészséges hangvételű novellája az új évezred derengő hajnalának horizontján!
Csuhajj!
És béke, a béke legyen véletek, barátaim!
