Így a költészetnek ama nagy napján – nos igen: késleltetve töltődök fel az oldalra: annyira nem is szeretek ám én túlságosan aktuális lenni: ez csupán a Pillanat firkászának rögeszméje: azt meg inkább nem jellemzem: ma inkább nem: kevéssé költői: én meg... nos... majd máskor –, így a költészetnek ama nagy napján furcsamód egy ír dal jutott eszembe. Szerintem gyönyörű! Íme:
The Wind That Shakes The Barley
I sat within the valley green
I sat me with my true love.
My sad heart strove the two between
The old love and the new love.
The old for her the new
That made me think on ireland dearly.
While the soft wind blew down the glade
And shook the golden barley.
Twas hard the woeful words to frame
To break the ties that bound us.
But harder still to bear the shame
Of foreign chains around us.
And so I said the mountain glen
Ill meet at morning early.
And Ill join the bold united men
While soft winds shook the barley.
Twas sad I kissed away her tears
My fond arm round her flinging.
When a foe, mans shot burst on our ears
From out the wild woods ringing.
A bullet pierced my true loves side
In lifes young spring so early.
And on my breast in blood she died
While soft winds shook the barley.
But blood for blood without remorse
Ive taen at oulart hollow.
Ive lain my true loves clay like corpse
Where I full soon must follow.
Around her grave Ive wandered drear
Noon, night, and morning early.
With breaking heart when eer I hear
The wind that shakes the barley.
Zölden csillan meg a napfény a csobogó érnek apró hullámfodrain. De azt gondolom, „magyarítsuk” akkor már a dalt, hadd szóljon! S lássátok feleim szümtükkel: a mai modern világban nincs már szükségünk műfordítókra, sebtiben előkerített zsebpoétákra, a Google mindent megold! (Csakúgy, ahogyan a szerelem is mindent legyőz!!) Íme:
A szél rázza az árpa a telefonra.
Ültem a völgy zöld
Ültem nekem a valódi szeretet.
Az én szomorú szívvel törekvései között a két
A régi szerelem és az új szerelem.
A régi neki az új
Ez engem gondolni Írország drágán.
Míg a lágy szél fújt le a glade
És megrázta az arany árpa.
Twas kemény a szerencsétlen szavak kocka
Megtörni a nyakkendők, hogy a kötelezett minket.
De még nehezebb elviselni a szégyent
A külföldi láncok körül minket.
És így szólt a hegyvidéki Glen
Ill ülésezik reggel korán.
És rossz csatlakoznak a merész Egyesült férfiak
Míg lágy szél megrázta az árpa.
Twas szomorú Megcsókoltam el könnyeit
Az én szeretem őt karon kerek flinging.
Ha egy ellenség, MANS shot burst a fülünkbe
From a vad Erdő csengõhang.
A golyó átszúrt oldalára én igazi szeret
A lifes fiatal kora tavasszal így.
És az én emlőkkel vér halt meg
Míg lágy szél megrázta az árpa.
De vér vér lelkifurdalás nélkül
Ive taen a oulart hollow.
Ive lain én igaz szeret agyag, mint a hulla
Hol teljes hamarosan követnie kell.
Körülötte sír Ive bolyongott sivár
Délben, este és reggel korán.
A törés szíve, ha azt hallom EER
A szél, hogy megrázza az árpa.
Éljen mr. Google Fordító, sejj!!
Buenos Aires!
