Érintések

Nagyjából három hét az igazi nyár. Néha a legelső forró napok kellős közepében egy eltévedt szél, mint önkéntelenül fölszakadó sóhaj, azt az érzetet kelti, hogy máris vége.

Menekülésvágy, fiatal és öreg álmában boldogan repül: szabadon, terhek, kétségek nélkül játszik és képzeleg. Irma azt mondja, neki az öreg lábas kádra fáj a szíve, kékre festve képzeli.

Fülledt éjszaka, álmatlanság, a gondolatok levegősebb teret keresnek maguknak. Mi alakítja a különböző tereinket?

A virradat a gondtalanság színeiben. Káprázat, csak percekig tartó, de éppen ettől jó.

Hangszigetelt szoba, természetellenes csönd, halott fehér arc, sem zene, sem madárhang, csak magányérzet. A ponttá zsugorodott lény próbálja a fölülemelkedettek közönyét elérni, ajtón kívül marad a híradó, a számlák, az elromlott kerékpár, a törött létrafok, a sok idegölő gond.

A kerítésen belüli élet hozadéka az edzetlenség, bizalmatlanság, félelem a messzitől. Az ilyen merre mozdulna, ha nem az öreg könyvek és a sárgult, foszlott szélű újságok közé, vagy a dohos, homályos szobák emlékébe, ahol a lámpás rádióból a Szabad Európa adása szól, és részeg ének teszi tönkre előre a jövőt.