Címszerepigény

Az újságok sohasem voltak és ma sem tárgyilagosak, az olvasó mindig is elvárt a pénzéért bizonyos elfogultságot.

(Ambrus Attila, Új Magyar Szó, Bukarest)

A mi médiánk sem tárgyilagos, csupán annak a társadalmi életnek a tükre, amelynek színpada, függönye, zeneárka, takarása, öltözője, színészei és nézői is vannak. Ez a színpad mindenki előtt nyitva áll, mindenki a tehetsége, rátermettsége és furfangja alapján szerepelhet. Mindenki megpróbálhat fennmaradni rajta. Csupán rajta múlik, hogy tisztességes vagy tisztességtelen módon próbálkozik-e. Aki fennmarad, az szerepel, aki megbukik, az leszerepel. Ennek látványáról tudósít a média. Leírja azt, amit lát, ami történik. Nem az igazságot írja meg, hanem a véleményét, azt, amit fontosnak, látványosnak, hasznosnak lát. És nem tárgyilagosan, hanem mindig egy kicsit elfogultan, mert a média gépezetét is emberek képezik, különböző nézetű és beállítottságú emberek. 

Egy biztos, a közélet szereplői között több a ripacs, mint a küldetést érző művész, több a haszonleső, mint a honatya.

Ennyit a politikai statiszták címszerepigényéhez. 

Mi megírjuk önöket. És önmagunkat is.