A kocsmától a képernyőig

Akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgokat, akármennyire igyekszünk a lehető legjobb képet festeni magunkról, a legtökéletesebb színben feltüntetni magunkat, be kell vallanunk, hogy a kocsmázás a kultúránk része, amelynek bizony igen komoly hagyományai vannak. Talán nincs olyan vajdasági település, ahol a közelmúltig ne működött volna egy legendás, messze földön is ismert kocsma. Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy a két világháború között, vagy a második világháború utáni években milyen pezsgő kocsmai élet volt egy-egy faluban, a mái napig meg tudják nevezni, hogy egyik-másik utcában ki működtetett kocsmát, vagy legalább italkimérést, hogy kik voltak azok állandó kuncsaftjai, hogy hogyan üldözték el az oda nem illő látogatókat, sokan a mái napig tudják, hogy melyik család tartotta ezeket a kocsmákat, a kocsmáros becenevét álmukból felriasztva is megmondják, sőt a kocsma egész történetét el tudnák mesélni. Egy-egy kocsmának megvolt az állandó vendégköre, és sok esetben ha nem is direkt kimondva, viszont az idők során kialakult, hogy az adott kocsmába kik járnak, így például lehetett saját kocsmájuk a falu iparosainak vagy éppen a parasztoknak, az adott település értelmiségének, és ha valaki nem tartotta be az íratlan szabályokat, azzal kapcsolatban az volt a legkevesebb, hogy ferde szemmel néztek rá. Nem véletlen, hogy korábban a közelmúltig szót használtam, hisz mára ezek nagy része, főleg a kisebb településeken bezárt, vagy olyannyira átalakult, hogy korábbi törzsvendégei rá sem ismernének.

A kocsma a közösségi élet egyik fontos helyszíne, vagy ha úgy tetszik, intézménye volt, ahol a vendégek megbeszélhették a világ nagy dolgait, az adott település aktualitásait, teret adott a pletyka terjedésének és a történetek további színesítéséhez, a forradalmi hangulat feltüzeléséhez és lefojtásához egyaránt. A kapcsolattartás fő helye volt, ahol az ember találkozhatott a hozzá hasonlókkal, ahol új embereket ismerhetett meg, vagy például egy őszinteségi roham során közeli ismerőseinek is olyan oldalát ismerhette meg, aminek létezéséről korábban nem is tudott. Különösen fontosak voltak a már korábban említett, meghatározott vendégkörre specializálódott kocsmák, ahol a paraszt, aki egész nap egyedül dolgozott a földeken, vagy a napszámos, aki mindig másnál húzta le a munkanapját, találkozhatott a hozzá hasonlókkal, megélhette azt, hogy a sorsával nincs egyedül, mások is vannak, akik ugyanazt az életet élik, amit ő, ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, és ugyanazok a dolgok idegesítik vagy nyugtatják meg.
Ma már a kisebb kocsmákban is csak elvétve látni olyan vendégeket, akik magányosan odaállnak a pult mellé, és szótlanul néznek maguk elé, amíg valaki oda nem áll melléjük, és beszédbe nem elegyedik velük, hogy azután rövid idő alatt a „kocsmafilozófia” legmélyebb bugyraiban járjanak. Ma már sokkal inkább az a jellemző, hogy társaságok futnak össze a még működő, kocsmának nevezhető vendéglátóipari létesítményben, hogy az emberek előre meghatározott társasággal foglalnak helyet, és előre meghatározott témákat járnak körbe. Legfeljebb a társaságok találkozhatnak egymással, de a közöttük kialakuló interakciók száma igen csekély.
A kocsmák helyét átvették a kávézók, amelyek másféle szemlélettel működnek. A kávézók a vendégeket gazdag kínálattal igyekeznek bevonzani, a kínálati oldal színesítésétől pedig a bevételek növekedését várják el. Minél olcsóbb egy ital, annál kisebb rajta a haszon, ezért az itallapjukat jól hangzó italnevekkel igyekeznek színvonalasabbá tenni (vagy legalább annak illúzióját kelteni). Természetesen a közösségünk, a mindennapi életünk, a szokásaink is megváltoztak, egy tanár, iparos (ha még léteznek egyáltalán), földműves és a napszámos is máshogyan él, mint ötven évvel ezelőtt. A technika fejlődésével jelentős részben a társasági életünk is a világhálóra költözött fel, a közösségi teret ma már nem a falak között elhelyezett pultok, székek, asztalok jelentik, hanem a csetszoba, csoportos üzenetváltás. A világgal való kapcsolattartást jelentős részben a mindenféle influenszerek követése jelenti, ami nem igényel különösebb interakciót tőlünk, csupán a figyelmünkre tartanak igényt, hisz a nézettséget tudják bevétellé formálni. Kocsmázás helyett ma már száraz november van. Törkölypálinka vagy házi bor helyett alkoholmentes koktélok és nagyüzemi habzóborok. Kocsmafilozófia helyett influenszerek. Bárpult helyett monitor.