A kontinens első szabadtéri sportversenyét 1875. május 6-án tartotta meg Budapesten az anyaország legrégebbi sportegyesülete, a Magyar Athletikai Club (MAC). A viadal résztvevői atlétikai és ökölvívó számokban mérték össze tudásukat, végül Porzsolt Gyula személyében egy győztest hirdettek – a barátosi születésű sportoló a legelső, 100 yardos sprint mellett a 120 yardos gátfutást és a távolugrást is megnyerte. A történelmi esemény emlékére a Magyar Kormány határozata alapján 2000 óta, azaz immár 25 éve ezen a napon ünnepeljük a magyar sport napját.
A MAC 1875. április 8-án alakult Esterházy Miksa Ernő Móric galántai gróf, földbirtokos és diplomata, valamint Molnár Lajos erdélyi jogász, újságíró kezdeményezésére, s az 1947-es megszűnésééig Magyarország legsikeresebb sportegyesületének számított, szakosztályainak tagjai 24 olimpiai aranyérmet szereztek – az égisze alatt pallérozódott többek között a vívó Gerevich Aladár, az atléta Németh Imre, a birkózó Bóbis Gyula és a vízilabdázó id. Szívós István is. Szerencsére a magyar sportsikerek a MAC „kiesésével” sem szakadtak meg, helyét számos más bázis vette át: a KSI, Csepel, Újpest, Vasas és a Ferencváros jó néhány klasszis és bajnok útját egyengette az elmúlt évtizedekben.
Az atlétika, Molnár Attila közelmúltban szerzett fedett pályás Eb-aranyáig, háttérbe szorult ugyan, ám a klasszikus magyar sportágak – kajak-kenu, vívás, öttusa, birkózás, úszás és vízilabda – „termelték” a jobbnál jobb eredményeket az utóbbi 25 évben. Gerevichi magasságokig ugyan (még) senki sem emelkedett, hiszen hét olimpiai címet begyűjteni nem piskóta – ehhez legközelebb Kárpáti Rudolf, Kovács Pál és Kozák Danuta járt a maga hat-hat ötkarikás aranyával –, de a feltörekvőkre azért komoly panasz nem lehet. A közeljövőben elsősorban a „nagy klasszikusok” képviselőitől várható kiemelkedő eredmény. Kós Hubert épp a Los Angeles-i olimpián érhet fel igazán a csúcsra. A 22 éves klasszis elmondása szerint a franciaországi játékokon aratott győzelme után lekerült róla a teher, amit az eddigi idénye is bizonyít – vegyesen és háton egyaránt a favoritok között tartják számon. A két, már befutott fiú mellett a lányokban is komoly lehetőség lakozik, Pádár Nikolett, Ugrai Panna, Molnár Dóra vagy a mindössze 16 esztendős Jackl Vivien mind tovább öregbíthetik a magyar sport hírnevét.
Más vizekre evezve is lépten-nyomon világklasszisjelöltekbe botlunk: a kajakosok és a kenusok sincsenek híján a tehetségeknek, de büszke lehet csikócsapatára Varga Zsolt, a férfi, vagy Cseh Sándor, a női vízilabda válogatott szövetségi kapitánya is. Az „örökzöldek” kapcsán nyilván nem hagyhatjuk figyelmen kívül a párbajtőrözőket (Siklósi Gergely, Koch Máté, Andrásfi Tibor, Nagy Dávid), valamint a kardozókat (Szilágyi Áron, Szatmári András, Gémesi Csanád, Rabb Krisztián) sem, de a siker letéteményesei közé sorolhatjuk a kevésbé hagyományos sportágak képviselőit is. Vas Blanka és Valter Attila kerékpárosok nemzetközi sikerei igazán megsüvegelendők, hiszen talán az egyik legdinamikusabban fejlődő sportágról beszélünk, ugyanakkor a tekvandós Márton-ikrek, Viviana és Luana ugyancsak úttörőnek számítanak. A teljesség igénye nélkül felsorolt sportolókban egy valami mindenképp közös: az elmúlt 150 év hagyatéka jó kezekben van náluk, s méltán lehet rájuk büszke a nemzet.
Nyitókép: Kós Hubert igazi éremhalmozó lehet Los Angelesben (Fotó: MTI)
