Május 5-e (egyebek mellett) az esélyegyenlőség napja is. Ennek leglényegesebb szempontjait az 1957-es Római Szerződés 7-es és 119-es cikkelyében fogalmazták meg, mely szerint tilos a nemzeti hovatartozás miatti megkülönböztetés és a diszkrimináció, illetve a nőket és a férfiakat egyformán kell bérezni. Később lépett hatályba az amszterdami szerződés, melyben egy új, a diszkrimináció tilalmáról szóló 6/A cikkely erősíti meg az esélyegyenlőség elvét. Ennek az új cikkelynek a célja, hogy intézkedéseket lehessen foganatosítani a nemi, a faji, az etnikai hovatartozáson, a koron, a vallási, a lelkiismereti és a szexuális érdeklődésen alapuló diszkrimináció leküzdése érdekében.
Ma az esélyegyenlőségre olyan alapvető emberi jogként tekintünk, amely kimondja, hogy minden embert pusztán emberi mivolta alapján – nemre, bőrszínre, vallásra, anyagi helyzetre, fogyatékosságra, politikai véleményre, szexuális irányultságra, életkorra, nemzetiséghez való tartozásra, családi állapotra való tekintet nélkül – megilleti az a lehetőség, hogy a többiekkel azonos módon, azonos térben, és ugyanolyan arányban férhessen hozzá az információkhoz, a tevékenységekhez, az eszközökhöz, a szolgáltatásokhoz.
Az esélyegyenlőség a demokráciákban alapvető követelmény, amely nélkül nem beszélhetünk jogállamról. Jogi szempontból elmondható, hogy az egyenlőség egy olyan elv, amely az alkotmányban és minden jogszabályban fontos helyet kap. Ez egy garancia is arra, hogy a jogállami demokráciákban az alapvető jogok, valamint az emberi méltóság mindenki számára megkülönböztetés nélkül biztosítva legyenek. Az egyenlő jogok garantálása egyenlő jogi státuszt teremt mindenki számára. Fontos azt is megjegyezni, hogy alapvető eltérések lehetnek a jogi státusz és a tényleges társadalmi helyzet között, vagyis a valódi társadalmi egyenlőség csak azzal biztosítható, ha maga a jog is figyelembe veszi a fennálló egyenlőtlenséget, és az eltéréseket pedig az egyenlőtlenségükre tekintettel kezeli.
Habár az ember alkotmányos joga az esélyegyenlőség, a mindennapokat néha másképp élhetjük meg.
A városokban még mindig találkozhatunk járda vagy az út szélén ücsörgő kéregető emberekkel, de gyermekekkel is, tehát még mindig van egy éles a határ a szegény és a gazdag között. Tapasztalataim azt mutatják, hogy aki 40 éves koráig nem tudott elhelyezkedni, nem talált magának állást, később még nehezebb helyzetben találhatja magát, ugyanakkor egyre több nő dönt amellett, hogy nemcsak anyaként szeretne kiteljesedni, hanem – gyermeke mellett – karriert is építene magának, és erre már megteremtődtek a feltételek. Ma már nemcsak a férfiak indítanak és indíthatnak vállalkozást, hanem a nők is, és élnek is ezzel a lehetőséggel. Talán ez egy kapaszkodó lehet a 40 felettiek számára. Csak egy kreatív ötlet kell hozzá, amelyhez könnyebb befektetőt találni.
Ami pedig minket illet, sajnos néha még mindig elkerekedik a szemünk, amikor arról hallunk, hogy egy nő csap fel kamionsofőrnek vagy autószerelőnek, ha egy gyermekkel inkább az apuka marad otthon és nem az anyuka, ha óvónéni vagy tanítónéni helyett óvóbácsi vagy tanítóbácsi fogadja a gyermekeinket, ha a kozmetikusnál, pedikűrösnél férfidolgozóba botlunk, de akkor is, ha egy fogyatékkal élő szolgál fel egy étteremben. Eleinte a kínai árusokra is furcsán tekintettünk, mára ez a helyzet már nem jellemző.
Mivel a legtöbbünknek nincs rossz tapasztalatuk velük, megszoktuk és elfogadtuk, hogy itt vannak.
Arra már nehezebben mozdítjuk a fülünket, amikor a gyerekünk úgy jön haza az iskolából, hogy Piroskát vagy Matyikát ez a tanár jobban szereti, nekik könnyebben ad jó osztályzatot, minket kevésbé szeret, nekünk többet kell tennünk a magasabb jegyért, mivel ezt az iskolát mi is kijártuk, és tisztában vagyunk azzal, hogy a legfőbb tanítómester az élet. Sokszor bele sem gondolunk abba, hogy talán már itt elültethetnénk a tolerancia és az esélyegyenlőség csíráját a gyermekünkben: „Ha azt akarod, hogy úgy szeressenek, ahogy vagy, neked is úgy kell szeretned és elfogadnod a másikat, ahogyan ő megszületett.” Mantrázhatnánk mindennap ezt az intelmet a gyermekeinknek. Képzeljük csak el azt, hogy mennyivel másabb, elfogadóbb és toleránsabb lenne a társadalom. Mert tolerancia nélkül elképzelhetetlen az esélyegyenlőség.
Nyitókép: Pixabay
