2024. április 20., szombat
JEGYZET

Béka ne legyen veletek!

Különleges esztendő lesz 2024 a nemzetközi politikában. Az egyre inkább széttöredező, zűrzavaros világban ugyanis példátlan eseménysorozatra kell számítani. Annyi helyen és annyi országban szerveznek választásokat, mint azelőtt még soha. Ebből a szempontból példátlan, sőt történelmi jelentőségű évre számíthatunk.

Több milliárd választó (a Föld lakosságának majdnem a fele) járulhat az urnákhoz 76 országban. Ezek egy részében azonban csak választásnak álcázott szavazás lehetséges, a demokratikus normák mellőzésével, ámde előrelátható végeredménnyel. Hogy csak Észak-Koreát említsük, vagy Oroszországot.
A legtöbb választást Európában (37) és Afrikában (18) rendezik meg. Júniusban az EU-ban mindenütt szavazhatnak az emberek, akiknek arról kell dönteni, hogy kik kerüljenek be képviselőként az Európai Parlamentbe (EP). A 27 tagország közül néhányban (köztük Ausztriában, Belgiumban, Horvátországban és Portugáliában) a hazai törvényhozás összetételéről is dönteni kell. Erre készülnek az Egyesült Királyságban is, ahol a jelenlegi tory kormány alighanem már kezdhet csomagolni, mert hivatali idejének hónapjai meg vannak számlálva. A választást ugyanis minden jel szerint a Munkáspárt nyerheti meg.

Az új összetételű EP várható erőviszonyait nehéz megjósolni, ám az valószínűsíthető, hogy a szélsőjobboldali pártok több képviselőt juttatnak majd be a testületbe, mint korábban. A vezető, illetve irányító szerepet azonban továbbra is a konzervatívok (Európai Néppárt – EPP) töltik be, eddigi szövetségeseikkel: a szocialistákkal, szociáldemokratákkal (S&D), a liberálisokkal (ALDE & R) és a zöldekkel (Greens/EFA). Az erőviszonyok egyebek mellett azért is fontosak, mert meghatározzák az új Európai Bizottság összetételét, amely várhatóan őszre válik ismertté. Az EU-ban máris sokan kíváncsiak erre, de csak találgatni tudnak. 
Nagy a bizonytalanság a novemberi amerikai elnökválasztás körül is. A legnagyobb érdeklődéssel várt idei világpolitikai esemény tétje ugyanis óriási. Az Egyesült Államokban arról kell dönteni, hogy maradjon-e tisztségében a népszerűtlen és túl idősnek tartott demokrata párti Joe Biden (irányvonala), vagy visszatérjen a hatalomba hivatali elődje, a jobboldali Donald Trump, aki a rá korábban jellemző (populista, protekcionista, autokratikus és kétbalkezes) politika felerősített változatának meghonosítását ígéri.

A felmérések szerint Trump nyerne, ha most tartanák a választást. A média egy része máris attól tart, hogy sikere megtépázná az amerikai demokráciát, még inkább megosztaná a társadalmat, s kiszámíthatatlanná tenné Washington külpolitikáját, ami újabb bonyodalmakat okozna a nemzetközi életben, főként a biztonságpolitikában és a gazdaságban.

Az USA-val ellentétben Oroszországban nem kell számítani semmilyen meglepetésre, fordulatra. A március 17-re kitűzött, s elnökválasztásnak nevezett színjáték kimenetele már most garantált: Vlagyimir Putyint újraválasztják. Akad ugyan legalább tíz kihívója, de győzelme és 1999 vége óta tartó diadalmenetének folytatása (hol kormányfőként, hol elnökként) biztosra vehető. Komolyan számításba vehető ellenfeleit már régen kiírták a forgatókönyvből. Némelyeket megöltek (köztük Borisz Nyemcovot, akit 2015-ben a Kreml közelében lőttek agyon), másokat külföldre száműztek (például Mihail Hodorkovszkijt), a maradékot pedig bebörtönözték (így Alekszej Navalnijt és Vlagyimir Kara Murzát).

Némi izgalommal addig a január 13-i tajvani elnök- és parlamenti választás szolgálhat. Ha a 23 millió lakosú szigeten a függetlenség mellett kardoskodó Demokratikus Haladó Párt megtartja a hatalmat, továbbra is feszült marad a viszonya Kínával, amelynek államfője a minap már megüzente: elkerülhetetlen Tajvan újraegyesítése az anyaországgal. Hszi Csin-ping újévi beszéde nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, hiszen a sziget függetlenségéért síkraszálló, győzelemre esélyes elnökjelöltet, William Lait és a hivatalban levő Caj Jing-ven elnököt azzal vádolta meg, hogy kínai támadást akarnak kiprovokálni. Egy invázió súlyos világpolitikai következményekkel járhat, hiszen Washington az elmúlt években többször is jelezte: kínai katonai beavatkozás esetén Tajvan segítségére sietne. (Nem mellesleg az USA és Kína már régóta gazdasági háborúban áll egymással, ami 2024-re is rányomja bélyegét.)

A tajvani katonai konfliktust a világgazdaság is megsínylené, amely a koronavírus-járvány 2020-as kirobbanása óta súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül. Ezeknek a következményeit még mindig nem sikerült felszámolni. Ettől az évtől sokan azt is várnák, hogy végre stabilizálódjanak a vírusválság idején felborult élelmiszer- és energiapiacok, kordába kerüljön a nemrég még robogó infláció, és életjelet adjanak magukról azok a gazdaságok, amelyek a stagfláció küszöbére sodródtak.

Ám a nagyhatalmi (amerikai–kínai) rivalizálás fokozódása és a szankciós politika további térnyerése lefékezheti a világgazdaságot. A geopolitikai feszültségeket tovább fokozhatja az európai (Ukrajna elleni orosz) és a közel-keleti (izraeli–palesztin) háború, amelyeknek még nem látszik a vége. De a globális rendetlenséget másutt is tarkítják még (súlyos) katonai konfliktusok, (polgár)háborúk, terrorista lázadások, törzsi, felekezeti összecsapások, amelyekről több mint ötven országból érkeznek a hírek. És akkor a befagyott konfliktusokról, amelyek bármikor lángra lobbanhatnak (a két Korea között, a Dnyeszter menti Köztársaságban, Líbiában és másutt) nem is esett szó.

Ha csak egy is megoldódna az idén, már jobb lenne egy kicsit az élet a Földön. Sokan leginkább arra kíváncsiak, hogy mikor ér véget az orosz–ukrán háború. Ám a megoldás még nem látszik. Ennek ellenére 2024 még hozhat fordulatot ott is.

Az izraeli–palesztin fegyveres konfliktus viszont akár már az idén befejeződhet. Izrael győzelmével, vagyis úgy, hogy a zsidó állam hadserege felmorzsolja a Gázai övezetet évek óta uraló Hamász palesztin terrorszervezetet, amely tavaly októberben példátlan izraeli vérengzéssel, tömegmészárlással indította be az erőszak legújabb hullámát. Az erre adott izraeli katonai válasz, amely rettenetes pusztítást és humanitárius katasztrófát okozott a Gázai övezetben, azonban aligha végződik a Hamász teljes megsemmisítésével.

Megtörténhet azonban, hogy a háború átterjed a térség egyik-másik országára. Libanonra, esetleg a távolabbi Jemenre. Egy ilyen fordulatnak kiszámíthatatlan következményei lennének.

A kiszámíthatatlanság az idei időjárásról szinte biztosan elmondható. Annyi már sejthető róla, hogy – a globális felmelegedés hatására – ismét megannyi csapással, pusztítással, szélsőséggel és tragédiával lepi meg a bolygót. Nagyjából úgy zajlik majd minden, ahogy eddig, s ahogyan azt a szakemberek és a tudományos élet képviselői már korábban előrejelezték.

Nem kell meglepődni, mivel a következményekre is időben figyelmeztettek, miként a nyakunkra telepedett új világ, s újfajta civilizáció, a digitális valóság előnyeire és veszélyeire, amelyek az idén tovább erősödnek a mesterséges intelligencia jóvoltából. Persze akik békaperspektívából szemlélik mindezt, azoknak teljesen mindegy, hogy fúj, vagy esik, számukra az a lényeg, hogy meglegyen a saját kis pocsolyájuk.

Nyitókép: Az orosz–ukrán háborúnak még nem látszik a vége (Fotó: AP via Beta)