Jegyzet

A nyolcvanas években lehetett, amikor a figyelmem szép lassan elterelődött a női kosárlabdáról. Egyrészt, mert erősen csökkent a színvonal már az egykori Jugoszláviában is, azután pedig, amikor az ország szétesett, az, ami maradt a sportágból, alig volt egy-két fokkal magasabb a műkedvelőnél.

Ritkán hamisítják, de az EU-ban sokaknak sokfelé mégis gondot okoz az ötszáz euró, amely a legnagyobb címletű bankjegy a közös valutát használó övezetben. A benzinkutakon, az üzletekben és másutt is vonakodva fogadják el a pénztárnál.

Mostar csúszós köveit koptatva a kulturális sokszínűség és a mindenkoron értelmetlen háború maradványai között felüdülésként éltem meg a müezzin dalát. Szinte elkápráztatott a város vallási légköre, a mecsetbe belépve pedig nyugalomra leltem.

Talán megbocsátják nekem, ha kicsit távolabbról indítok. Történt velem, hogy egy zömmel szerbekből álló csoporttal délkelet Magyarországon utazgattam nemrégen.

Sokat töprengett Hermann Helmholtz előzőleg, mit is mondjon majd ezen a tanácskozáson. Goethe és (a kutatásokban már jóval előrébb tartó) Newton párharcában mindenekelőtt saját tételeivel kellett szembesülnie, méghozzá azokkal, amelyeket eddig nem volt bátorsága megbolygatni.

Ámazonban ezt is megértük! Mármint a történelmi megbékélést, amikoris a magyar meg a szerb elnök bácsik fejet hajtottak a szörnyű megtorlások áldozatai előtt, és példát mutattak mindenkinek, hogy kell tisztelniük és szeretniük egymást a szomszédoknak.