Jegyzet

„Hamburgert ettünk és vártuk, hogy jöjjön a fél négy, mert utazunk már. Itt hagyjuk Zamárdi-felsőt, hisz újra csak elmúlt egy balatoni nyár.

Ha van az anyanyelvünkben összetett szó – márpedig van, éspedig sok – akkor az adott címben is találhat néhányat az Olvasó. Ott van mindjárt az utolsó szótag, a SOK, s ha két k-val írnánk, netán már a Nagyérdemű is sokkot kapna tőlem.

Amikor levonul az árhullám, akkor a nagytakarítás ideje következik. Nemcsak azt a szemetet, uszadékot, iszaplerakódást kell(ene) összeszedni, eltávolítani…, amelyet a folyó rakott le az árvíznyomon, hanem azt az irdatlan mennyiségű badarságot is, amit az illetékesek meg az önbeiktatott vízállásjóslók agyvihara termelt ki a közelmúltban.

Amikor a keresztényüldözésről esik szó, leginkább a római kor vagy talán a mai Kelet, netán Afrika jut eszünkbe, Európa ebből a szempontból ma biztonságos helynek számít – gondolhatnánk. Ez nagyjából így is van, hiszen nemigen történhet meg, hogy valakit a hitéért ezen a földrészen megöljenek.

Ellentmondásosnak tűnhet, hogy amíg azt tapasztaljuk, társadalmunk elöregszik, mind kevesebb a gyermek, összességében az emberiség lélekszáma folyamatosan nő. Az ellentmondás látszólagos, hiszen amíg Európa és a nyugati világ valóban az elöregedésből eredő problémákkal kénytelen szembenézni, addig a harmadik világ országainak népessége jelentősen szaporodik.

(Fotó: Dávid Csilla) A dél-németországi, az ausztriai, majd a magyarországi vízállásjelentések hatására tájaink hosszú időn át – a napok számával adósak maradunk – félelem uralkodott. A számadatok...