Nemegyszer elméláztam azon, hogy ki kit, mit, hogyan, mennyire és miként szeret. Egyáltalán van-e az embernek joga arra, hogy másokat, mást másként szeressen vagy utáljon?!
2026. szeptember 9., szerda
Jegyzet
„Az emberiség csupán a nagy próbatételek leküzdésével emelkedhet a csúcsok felé.
Szombat este egész Szerbia lázban égett. Több millióan ültek a tévéképernyők előtt, és izgatottan várták az Uzmi račun i pobedi (Fogd a számlát és nyerj) elnevezésű nyereményjáték sorsolását.
A szendrői vasművek kínai tulajdonba kerülése egyelőre sikertörténetnek tűnik. Az ország második legnagyobb exportőrének hányatott sorsát ezzel, úgy látszik, hosszú távon is sikerült rendezni.
Újságírói éveim egyik legkellemetlenebb emléke – mert van több is – a vajdasági ifjúsági Aranykesztyű versenyhez fűződik. Ökölvívásról csak elvétve tudósítottam, aznap viszont kényszerhelyzet állt elő, hisz Gáspár Misi, a sportágat kísérő kolléga, családi okokból nem mehetett Nagybecskerekre, így rám hárult a szerkesztőség által felajánlott serleg átadásának feladata.
A Zacsek bejelentette, hogy jelölteti magát az elnökválasztáson. Mindjárt kölcsön is kért atatától száz eurót, hogy megkezdhesse a kampányt.