Végre eljött a várva várt nagy ünnep, a karácsony! Egész héten tartott nálunk a készülődés: amama sütött-főzött, takarított, atata pedig három napig kereste a padláson a karácsonyfa állványát.
Jegyzet
Satnyul az emberiség. Silányabbak vagyunk apáinknál, és ti is éppen annyival vagytok silányabbak minálunk – valahogy imigyen „köszöntötte” idén két kulturális rendezvényen is egyik (egyébiránt jeles) közéleti személyiségünk az odagyűlt (no jó, inkább „odavezényelt”) középiskolás diákokat.
Európa jövőjével kapcsolatosan a kezdetektől fogva különféle elképzelések léteztek. Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni ezek felosztását – ami nem biztos, hogy eleve szerencsés megoldás –, akkor azt mondhatjuk, kétféle alapvető verzió létezik.
Olyan bolondos ez a december, mintha április lenne! Hol havazik, hol meg hét ágra süt a nap, és tizennyolc fokig emelkedik a hőmérséklet.
Ez július 2-án, sarlós Boldogasszony napján, annak is hajnalán történt 1918-ban, amikor a nagy háború miatt már mindenki tegező viszonyban volt a halállal. Különösen a frontharcosok, akik csukaszürke mundérban, német vezényszóra, saját anyanyelvükön imádkozva cimborálhattak az ördöggel.
Május végén lépett érvénybe Németországban az a rendelkezés, melynek értelmében büntetik azokat a kamionsofőröket – és egyben az őket alkalmazó cégek tulajdonosait is –, akik a hatnapos munkahetet követően a heti 45 órás kötelező érvényű pihenőt nem szállodában vagy motelban, hanem a jármű fülkéjében töltik el. A szálláshely költségeit a munkáltató köteles állni.

