Jegyzet

Évekkel ezelőtt azon kaptam magam, hogy valakivel asztrológiáról beszélgetek, a csillagok hatásáról az életünkre. Nem érdekel különösebben, de vannak rosszabb társalgási témák is.

A középkor óta fennmaradt, primitív babonákra alapozott „jókívánságot” ma is gyakran használjuk, baráti légkörben, félig-meddig tréfa gyanánt. Mi, egyszerű, szürke emberek üzenjük ilyen kiforgatott módon szeretteinknek, hogy sok szerencsét kívánunk nekik, és hogy azt szeretnénk, ha nem történne bajuk.

Atata a héten zabadságra ment, s mivel a koronavírus-járvány miatt az idén nem juthattunk el sem Dubrovnikba, sem Isztambulba, azt mondta, most két hétig ki sem mozdul a házból: művészfilmeket néz, jazzt hallgat és filozófusokat olvas, közülük is a középkori misztikus gondolkodókat részesíti előnyben. Mint fogalmazott, ne is próbáljuk terhelni jelentéktelen hétköznapi dolgokkal, hogy éppen hol kötelező a védőmaszk viselete, és hol nem, karanténba helyeznek-e, ha átléped az országhatárt, vagy sem, megalakul-e a már végre a kormány, és kik les...

„Budapest szobrai éjszaka összenéznek, és így beszélnek: [...

Egyelőre itt, Szerbiában valóban nem érezzük még a kifejezetten negatív hatásait a koronavírus okozta gazdasági világválságnak. Ez bíztató a jövőre nézve, még akkor is, ha tudjuk, hogy bizonyos hatások csak ezután fognak begyűrűzni.

A filmstúdiók immár hosszú évek óta árasztják el a mozikat különféle remake-ekkel, újrafeldolgozásokkal, és vég nélküli folytatásokkal. Ennek a magyarázata pedig igen egyszerű.