Papp Dániel az egyik legsejtelmesebb, legtitokzatosabb magyar író, akit a Délvidék adott az irodalomnak, 1900. augusztus 14-én halt meg Budapesten. Hosszú időn át homály fedte a születési helyét, nemzetiségét és a felekezeti hovatartozását egyaránt. Jeles levéltárosunk, Magyar László a felkutatott anyakönyvek alapján kiderítette: „Papp Dániel törvénytelen gyermekként jött a világra 1868. február 11-én. Anyja neve: Korapifiszky Anna, férjezett (mulier), római katolikus. Lakhelye: Ómoravica 217. A latin nyelvű anyakönyv tanúsága szerint Dániel édesapja ismeretlen (ignotus pater).” Gimnáziumi tanulmányait Zomborban végezte, az érettségi után jogász lett Pesten, s egy ideig Jeszenszky Dano közjegyző irodájában dolgozott, de csakhamar elcsábította az újságírás. A Pesti Naplónál kezdte írói pályafutását, majd a Budapesti Naplónál folytatta, egy ideig a Magyar Géniuszt is szerkesztette. Midőn pedig Mikszáth megalapította az Országos Hírlap című napilapot, hozzá szerződött hírlapírónak. Vitányi Borbála Papp Dániel írói névadása (1986) című tanulmányában így fogalmazott: „A századvég tárcanovella irodalmának hű reprezentánsa Papp Dániel a Bácska, Bánság és Szerémség megjelenítője. Thuryhoz, Tömörkényhez hasonlósan ő is az elbeszélő próza korszerűsítője [volt].” Legfontosabb munkái A rátótiak (1898) című kisregénye, a Marcellusz (1898) című elbeszélés-gyűjteménye, az Utolsó szerelem és egyéb elbeszélések (1899), és a Tündérlak Magyarországon című elbeszéléskötete (1899). 1957-ben Nagy Miklós bevezető tanulmányával jelent meg Budapesten a válogatott műveit tartalmazó Muzsika az éjszakában című könyve.
Első, igazán értő méltatója a bánsági születésű Sz. Szigethy Vilmos volt, aki a Kalangya 1944. májusi Papp Dániel emlékének szentelt számában ihletett arcképet rajzolt róla, melyben „méltatlanul és idő előtt elfeledett író”-nak nevezve őt; tőle idézve a szülőföldhöz való rendületlen ragaszkodás legszebb mondatait is: „A mi otthoni mezőinket nem szakasztják meg ódon városok, és haragos fényüket se látni a Telecska alján, csak épp kalász meg puha dombvidék mosolyog a tájon. Az Úr ide kétségkívül Tempe-völgyet akart tenni, de tán a hatodik napon mégis félig-meddig kiegyenlített mindent, és telehintette maggal, mezei virággal.” Sz. Szigethy Vilmos kiemelte: Papp Dániel végtelen ragaszkodása jeléül Tündérlaknak nevezte a vidéket, amelyet nálánál jobban senki sem ismert, és senki sem szeretett. Hozzátette: alakja Dickens, Mikszáth és Tömörkény mellett ott él a szívében. „Tömörkénnyel is annyiban hozható vonatkozásba, hogy az sem járt romantikus vidékek hegyoromján, hanem a világ leglaposabb táján találta meg a legszebb virágokat.”
Sz. Szigethy Vilmos „felfedezői kísérlete” után Féja Géza volt az, aki előbb a Nagy vállalkozások kora – A magyar irodalom története 1867-től napjainkig (1943) című irodalomtörténeti monográfiájában, majd Papp Dániel című, a Kalangya 1944. február 15-i számában közölt tanulmányában kísérelte meg felhívni a figyelmet a századvég kiváló írójának értékes életművére. Monográfiájában Tolnai Lajos és Justh Zsigmond nemzedékének tagjaként Mikszáth Kálmán közelében, Tömörkény István társaságában lelte meg a helyét. „Papp Dánielben a dac teremtő erővé nemesedett” írta. Úgy vélte, írói célját és rendeltetését a magyar mélység föltárásában kereste.
Papp Dániel a Tündérlak Magyarhonban című munkájának bevezető soraiban így fogalmazott: „Mi van a fölszín alatt a Bácskában?... Hogy is kaparhatná azt ki idegen patkó?!... A Pegazusnak, a patkónak odavalónak kell lenni, hogy a füvek és nádasok alatt megtalálják a tündérkastélyt. Mert az megvan nálunk, és én itt még sok száz sort írhatnék az aranyról és a napsugárról, ami a szívemben világít, ha hazagondolok a messzeségből.”
A Restauráció című elbeszélésében az író a történelmi vármegyének állított hallhatatlan emléket, amikor így emlékezett az elmúlt időkre: a vármegyeháza üléstermében fölszálló dohányfüst maga a modernizmus illata, amely annál édesebb, minél édesebb földből táplálkozik. „Kiről ma hajnalban is álmodtam, kedves öreg vármegyém, ilyen föld vagy te is. Téreid országos négy folyam árja nem mossa ugyan, de azért mindig csak azt fogom vallani, hogy nincsen gyönyörűbb hullám Ferenc-csatornáénál. Ezt mondom most, és mondom majd akkor is, ha majd öreg leszek, és ülök árnyékában a diófának, amelyet ifjúkoromban nem ültettem el. Utoljára restórálják az uraidat, kedves vármegye, és nehezen sompolyog el szívemből egy régi hangulat. Fáj a búcsúzás nagyon, tedd meg hát kedves vármegye, hogy ne halj meg, hanem hat esztendő múlva tarts még egy utolsó restórációt. Tréfálj meg egy kissé minket, rideg centralistákat, és vedd tudomásul, hogy komolyan úgyse haragszik rád senki.”
Papp Dániel novelláit Féja Géza kitűnő alkotásoknak tekintette, de elragadtatással szólt a Zombor regényének tartott A rátótiak című művéről is, melyet hitelesebbnek vélt Mikszáth regényeinek többségénél. Szerkezete izmosabb a nagy mesemondó műveinél, nincs benne áttekinthetetlen humoros elágazás, társadalomképe pedig határozottabb és erélyesebb, „sűrűbb és töményebb”. Meglátása szerint Papp Dániel realizmusa hitelesebb a nagy mesemondóénál.
Herceg János a Kalangya 1944. májusi számában Papp Dániel világát szerves, egységes, mi több: határozottan hiteles világnak tekintette. „Ha az ő írásain keresztül nézzük Bácskát – írta a Kalangyában –, tiszta, erős kontúrokkal megrajzolt képet kapunk, és nem marad hiányérzetünk.” Ha azonban valaki a realitások dimenzióiban keresi a Bácskát, úgy azt Papp Dániel írásaiban nehezen találja meg, nem is a topográfiai valótlanságok, hanem az író „szintetizáló hajlamai” miatt. Papp Dániel világa ugyanis „a valóság és az irodalmi reminiszcenciák keveredéséből állott elő”.
Papp Dániel halálakor Endrődi Sándor a Vasárnapi Újság lapjain búcsúzott tőle. Méltatásában A rátótiak című regényében, és a Tündérlak Magyarhonban című novelláskötetében látta az író ragyogó tehetségének valódi megnyilatkozását. Megjegyezte: nemzedéktársai között nem volt senki, aki nagyobb felkészültséggel kezdte volna a pályáját, mint ő. „Vidám bácskai történetei, melyeket annyi szeretettel írt – hiszen bácskai születésű volt –, modern elbeszélő-irodalmunk java termékei közé tartoznak. Közéletünk minden ágára kiterjeszkedő krónikáinak egész halmaza megannyi kis remekmű, kabinetdarab a maga nemében. Egy nagy gondolkodó veszett el benne, egy jó és becsületes ember, akit nemes ambíczió, tiszta álmok emeltek a magasba, s mostoha sors tört össze legszebb férfikorában, mint villám a sudarat.”
Monográfusa, Juhász Géza Papp Dániel – Egy kimaradt fejezet a magyar irodalom történetéből (1965) című munkájában sajnálattal állapította meg, hogy Papp Dániel alakja úgy hullott ki a magyar irodalmi köztudatból, hogy közben a szülőföldjén, a Délvidéken igazából föl sem fedezték őt – vagy ha igen, lekicsinylő közöny és elutasítás volt az osztályrésze.
Nyitókép: Papp Dániel Utolsó szerelem című munkája (Mák Ferenc tulajdona)
