Álláspont

Gyerekkoromtól rajongok a fecskékért. Talán ez volt az első madárfaj, amelynek a viselkedését alaposabban megfigyeltem.

A jó szónok egyebek mellett arról ismerszik meg, hogy mondanivalóját lényegre törően, tömören, frappánsan osztja meg közönségével. A szakirodalom szerint az ember 12 percen keresztül képes egy dologra koncentrálni.

Van már vagy harminc éve annak, amikor egy amerikai nagyvállalat magyar származású középvezetőjével készült interjút hallgattam, amelyben a hölgy arról beszélt: sokan irigylik, hogy milyen ragyogóan keres, ám ezért az álomfizetésért cserébe még a szülőszobában is felhívta a főnöke, hogy kikérje a tanácsát egy céges ügyben. A szerződésében benne szerepelt, hogy köteles a nap 24 órájában a cégvezetés rendelkezésére állni, ezért természetesen a szülőszobából is igyekezett telefonon megadni a főnöknek a szükséges adatokat.

A magyar közrádió egykori pécsi stúdióvezetője jóvoltából került hozzám a közelmúltban Dobos Ferenc Nemzeti identitás, asszimiláció és médiahasználat a határon túli magyarság körében 1999–2011 című, a budapesti Médiatudományi Intézetnél 2012-ben megjelent könyve.

Ilyenkor tavasszal, amikor melegebbre fordul az idő, Újvidéken hirtelen megnő a biciklisták száma, a kerékpárutak forgalmassá válnak, a legkisebbektől az idősekig mindenki tekeri. Négyéves korom óta én is bringával járom a várost, így sokkal egyszerűbb a közlekedés, mint autóval, vagy autóbusszal.

Tudja-e, kedves Olvasó, hogy hol van Bácstóváros? Mert én őszintén és töredelmesen bevallom, hogy mind a mai napig nem tudtam.