Több mint egy hete nincs kombinált védőoltás a szerbiai gyógyszertárak polcain.
2026. március 23., hétfő
Álláspont
A Szerb Haladó Párt mai elnökségi ülésén még nem lesz szó a kormány összetételéről és a lehetséges koalíciókról, Aleksandar Vučić pártelnök és potenciális kormányfő „csupán” a kormányprogram részleteit ismerteti – igyekeztek megnyugtatni a közvéleményt és nem utolsósorban a kíváncsi újságírókat a párt tisztségviselői a hét folyamán. Érdekes egyébként, hogy ezek a tisztségviselők elsősorban nem a párt „őshonos” vezetői köréből kerültek ki: a demokratából haladóvá vedlett Goran Knežević és a Szerb Radikális Pártból kilépő, aztán saját pártot a...
Jószerivel még ki sem hunytak a rózsaszínű jövőt hologramként előrevetítő fények a választási manézsen (cirkuszi porondon), a mindenkor rezsimhű sajtó, mint a keserű orvosságot, máris adagolni kezdte a várható valóságot. Azt már hónapok óta tudjuk, hogy a Világbank, amelynek hitelére oly nagy szüksége van Szerbiának, kerek perec kimondta, hogy ha a következő, meglehetősen rövid időszakban a kormány nem tudja, vagy nem akarja legalább 400 millió euróval csökkenteni a költségvetési hiányt, nem kap egy megveszekedett petákot se.
Amikor megismertem a Tankcsapdát, középiskolás koromban, akkor olyan sorok voltak aktuálisak és üvöltésre tökéletesek, mint az, hogy: „Mikor Clinton beül a Lincolnba, mintha valamit titkolna, az arca itt van előttem, de álmomban már lelőttem”, vagy az áttörést hozó Legjobb méreg című dal, nem feltétlenül napilapba illő kifejezésekkel, de mindenképp még ma is aktuális szöveggel. Akkor egy átlagos, vagy annál kicsit nagyobb népszerűségű zenekar volt a Tankcsapda, de semmiképp sem volt olyannyira a köztudatban mint ma.
Nagyon jó érzés volt a minap a Versünnep Fesztivál szabadkai válogatóján azzal a tudattal ülni a Népkör nagytermének nézőterén, hogy a nagyszabású rendezvény három egyenrangú elődöntőjének egyike zajlik épp. Békéscsaba és Veszprém mellett Szabadka volt az elődöntők egyike.
Embertársaim nagy hányada minden évben két alkalommal is óriási problémaként éli meg az óraátállítást. A téli időszámításra való átállást valamivel jobban tolerálják, mert akkor egy órával többet lehet aludni, pihenni vagy lustálkodni, de azért méltatlankodnak is, hogy délután ötkor már sötét van.