Álláspont

Miben nyilvánulhat meg a szerbiai lakosok esetében a görögországi válság?

Június derekán megkezdődött a nyári szünidő. Néhány napja lezajlott a bizonyítványosztás is, egyesek örömére, mások bánatára.

Nemrég a listán még több mint ötszáz vállalat szerepelt, amelyeknek a sorsát záros határidőn belül végérvényesen meg kell oldani. Vagyis (jobbik esetben) vevőt kell találni rájuk, s ha ez nem megy, meg kell indítani a csődeljárást.

Amikor együttes kormányülésre kerül sor két ország között, az eleve jó viszonyokat tükröz: ha vannak viták a kormányok között, azt más csatornákon korábban megoldják, komoly nézetkülönbségek esetén pedig eleve nem szerveznek kormánycsúcsot. A szerdai budapesti magyar–szerb találkozó kapcsán ehhez érdemes hozzátenni, hogy jelenleg alighanem sem Magyarországnak, sem Szerbiának nincsenek olyan jó kapcsolatai egyetlen szomszédjával sem, mint egymással.

Úgy tűnik, hogy a kormány részéről már soha nem lesz vége a nép ámításának. Amint kiderült ugyanis, hogy a Vučić-kabinet kénytelen beadni a derekát a Nemzetközi Valutaalap által követelt, az elektromos energia árára kivetendő jövedéki adó bevezetését illetően, azonnal szárnyra kaptak a híresztelések, melyek szerint ebből a pénzből „hatalmas” két százalékkal növelni lehet a közszolgálati dolgozók bérét és a nyugdíjat.

A sportlövők egyik múltbeli sikeres nemzetközi szereplése után egyikük, Nemanja Mirosavljev beszélgetett el az újvidéki sportújságírók egy kisebb csoportjával. A kisebb jelző itt azért fontos, mert a nagyszerű eredmények ellenére a szerbiai média részéről csaknem semmilyen az érdeklődés a sportlövészet iránt.