Kicsinek számítok ugyan, de annyit már én is megtanultam, hogy az életben soha semmi nem tökéletes. Tavaly például az volt a nagy szívfájdalom, hogy elverte a jég a gyümölcstermés egy részét, ezért nem volt miből főzni lekvárt és pálinkát. Az a kevés meg, ami megmaradt, piszok sokba került! Emlékeznek még biztos, hogy a cseresznyét darabszámra árulták a piacon! Nos, az idén totál más a helyzet. Annyi a gyümölcs, mint a nyű! El sem lehet adni. Ami szintén nem jó! Amama nem győzi kifőzni a sok finom kajszibaracklekvárt. És azt nem lehet ám úgy, hogy az ember akkor foglalkozik vele, amikor van rá egy kis zabadideje, vagy kedve szottyan hozzá, hanem akkor kell pucolgatni és főzni a sárgabarackot, amikor éppen érik. Mert egyik nap még zöld, harmadnapra rá pedig már elkezd gyengélkedni. El kell trefelni, mikor a legalkalmasabb a főzésre. Nekünk az idén annyi lekvárunk lesz, hogy az öregnek külön polcot kell ácsolnia a spájzba a cuki tégelyeknek. A sok finom baracklekvár láttán pedig az ember fia gyorsan megkívánja az olyan finomságokat, mint amilyenek a fánk meg a palacsinta, úgyhogy alig készül el az egyik feladattal, a muter máris ismét tüsténtben van. Merthogy irtó fajaság focinézés közben burkolni a fincsi baracklekváros linzert! Pláne, amikor a norvég csapat tagjai igazi vikingekként eveznek be a negyeddöntőbe! Úgy, hogy közben a favorizált brazil szambatáncosokat hazaküldik a mundialról! No de velem ellentétben nincs mindenki annyira elragadtatva az idei labdarúgó-világbajnokságtól.
– Bevallom, engem sok apróság zavar a foci vébén! – zsörtölőde atata. – Arról már kifejtettem a véleményem, hogy a marketingfogás-gyanús ivószünet tiszta agyrém! Aztán az sincs ínyemre, hogy hiába rúgja be a játékos a labdát az ellenfél hálójába, nem örülhet önfeledten a gólnak, mert néha hosszú percekig várni kell arra, hogy egy zuppekompjúter leellenőrizze, érvényes-e a találat vagy sem, ami olyanokon is múlhat, hogy a lasztiban elhelyezett szenzor érzékelt-e érintést valaki hajtincsével, vagy a csatár rosszul megkötött cipőfűzője lesben volt-e netán.
– A Tramplinak is gondjai akadtak a fociszabályokkal – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Nem értette, miért nem játszhat a legjobbnak tartott amcsi futballista a nyolcaddöntőben a belgák ellen azok után, hogy az előző meccsen piros lapot kapott, holott, amióta az eszem tudom, piros lapért legalább egy meccs eltiltás jár.
– Az ámerikai főseriff közvetlenül vagy közvetetten azonban kieszközölte a FIFA-nál, hogy mégiscsak játszhasson az illető, ami egészen egyszerűen botrányos – ada hangot véleményének a fater. – Az eset jogosan totális közfelháborodást váltott ki a focirajongók körében. Mert lehet a szabályokat bírálni, de szelektíven alkalmazni sohasem! A szabályokban éppen az a jó, hogy mindenkire – kicsikre és nagyokra, csúnyákra és szépekre, gazdagokra és szegényekre – egyaránt vonatkoznak. Ha ez nem így van, akkor már nem is szabályokról beszélünk!
– Ezek után a FIFA-elnök Infantínó Gyanni is kaphatna már egy piros lapot! – konstatálá a Zacsek.
– Nagy örömömre a belgák megmutatták az amcsiknak, hogy legjobb játékosukkal egyetemben is hol a helyük a fociban – jegyzé meg elégedetten az öreg. – Négy egyre verték őket, és kiütötték a tornáról!
– Ráadásul a meccs végén Lukaku és társai heccként eljárták az úgynevezett Trampli-táncot – kuncoga a Zacsek.
– Örülhetnek a belgák, ha megússzák az ügyet büntetővámok nélkül! – csipkelőde atata.
A fociról meg nekem egy vicc jutott az eszembe.
– Doktor úr, újabban álmaimban mókusok fociznak.
– Ne nyugtalankodjon, uram, nem olyan nagy gond ez. Felírok önnek egy doboz pirulát, szedje őket rendszeresen, és az álmok hamarosan elmúlnak.
– Rendben, de majd csak holnap kezdem el őket bevenni, mert ma éjjel van a döntő!
– Nos, úgy tűnik, hogy Ámerika olykor nemigen tartja be a meglévő szabályokat, helyette inkább megpróbálja a másikra ráerőltetni a saját akaratát, és most épp a foci került sorra – bölcselkede az öreglány.
– Érdekes meglátás, zomzédasszony – gondola bele a Zacsek –, mindenesetre a héten a jenki vezér ismét jócskán a figyelem középpontjába került, mondhatni, a mögöttünk lévő hét valódi Trampli-show volt!
– Az USA alapításának 250. évfordulója alkalmából mondott beszédében a sárga siskás felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunizmus réme fenyegeti Ámerikát, „az emberiség történelmének remekművét” – számola be a fater.
– Nem vágom ebbéli aggályát, Tegyula, hiszen nemrég még ő maga ment az egyik kommunista fellegvárba, egyenesen Pekingbe, a kínai halljakend Szível bratyizni – értetlenkede amama.
– Nem csoda, hogy nem érted, Tematild, hiszen logikusan gondolkodsz – nyugtázá az öreg.
– A héten Ankarában megrendezett NATO-csúcson pedig újabb bírálatokat fogalmazott meg a szervezettel szemben, ismét követelte Ámerikának Grönlandot, s volt néhány keresetlen szava az irániakról is, akikkel újra összerúgták a port és ismét lövik egymást – összegzé a Zacsek.
– Én meg már megörültem, hogy soha többé nem hallom azt a kifejezést, hogy Hormuzi-szoros – sóhajta a muter. – A drágulásra asszociál.
– Még egy fontos bejelentést tett a Trampli Ankarában – fűzé hozzá az elhangzottakhoz a Zacsek –, mégpedig azt, hogy az USA engedélyezi Ukrajnának a Patriot rakéták gyártását.
– Hát ennek a hírnek aligha örülhettek a Kremlben – élcelőde atata. – A ruszkiknál így sem áldásos a helyzet. Azt olvastam, hogy olyan a szitu Oroszország Anyácskában, mint a Szovjetunió szétesése előtt!
– Biztos beértek a „hatástalan” nyugati szankciók – kommentálá az öreglány.
– Azt hiszem, a kialakult helyzethez az olajfinomítókat eltrafáló ukrán drónok is hozzásegítettek – értékelé a Zacsek.
– A beszámolók szerint akkora üzemanyaghiány keletkezett az országban, amilyet sok orosz még nem tapasztalt élete folyamán – taglalá a fater.
– A zemberek hosszú sorokban várakoznak benzinért – ecsetelé a helyzetet amama. – A várakozóknak néhol mobilvécéket kell biztosítani. Egy anya 18 órát várt a csecsemőjével!
– A Krímen meg a napokban találat ért néhány trafóállomást, miután az egész félsziget elsötétült – ismerteté a Zacsek.
– Közben növekszik az infláció! Nem tudom, a Putykónak megfordult-e már a fejében, hogy hiba volt anno megindítani a „különleges katonai műveletet” Ukrajna ellen – merenge az öreg.
– Kötve hiszem – tamáskoda a muter.
– Ha netán meginogna, akkor megnézi a tévét, ahol hatásosan megmagyarázzák neki, mire jó ez az egész – szurkálóda a Zacsek.
– No de mi van akkor – spekulála atata –, ha egy nap elsötétül a képernyő, és kiírják rá, hogy „a közmédia nem hazudhat”, és bocsánatot kérnek, amiért hosszú éveken át mégis azt tették?! Mint ahogyan az kedden az M1 csatorna esetében történt.
– Magyarhonban elkezdett perzselni a tisztítótűz – állapítá meg az öreglány.
– Kár, hogy nem fejtették ki, mi minden értendő hazugság alatt – morfondíroza a Zacsek.
– És mi a helyzet azokkal a sajtóorgánumokkal, amelyek a magyar közmédiától átvették a híreket, s így akarva-akaratlanul multiplikálták a hamisságokat?! – töprenge a fater. – Vajon nekik is elnézést kellene kérniük?!
– Az a lényeg, hogy nincs több riogatás! – szögezé le amama, és elmesséle egy viccet.
A megrettent feleség pánikolva hívja a mentőket.
– Jöjjenek gyorsan, a férjem tévedésből pálinka helyett a benzint itta meg, és már fél órája úgy rohangál az udvarban, mint egy őrült!
– Semmit se aggódjon, asszonyom, majd megáll, ha elfogy az üzemanyagja!
Pistike, baracklekváros batyuval szurkoló igazmondó
