Nem fordul elő túl gyakran nemzetközi szintű csúcstalálkozók kapcsán az, hogy a hírek jó ideig nem magáról a magas színvonalú eseményről, hanem bizonyos ahhoz kötődő történésekről szólnak. Ha ez mégis megtörténik, akkor annak sajnos általában a biztonság terén jelentkező problémákra rámutató okai vannak. Nem történt ez másként Montenegróban sem a Tivatban megszervezett Európai Unió–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozó esetében. A tanácskozást megelőzően ugyanis a híreket egy Szerbiából érkezett repülőgép esete uralta, melyen 87, a montenegrói hatóságok számára egyértelműen kétes múltú személy utazott, minden jel szerint annak érdekében, hogy támogatásáról biztosítsa a szerb államfőt a helyszínen. Bár a szerbiai hatalomhoz közel álló médiumok azt állították, hogy a helyi hatóságok – amikor nem engedték a repülőtérről továbbhaladni ezeket az embereket – nagy tortúrának tettek ki nőket és gyerekeket is, a későbbiekben kiderült, hogy ez nyilvánvalóan nem igaz. Mind a 87 utas nevének közlésekor egyértelművé vált, hogy egytől egyig férfiak alkották a csoportot. Ahogyan arról az ottani sajtó beszámolt, a legtöbbjük izmos, tetovált személy volt, és sokuknak már bűnügyi dossziéjuk is van, ezért a rendőrség inkább a visszatoloncolásuk mellett döntött, ami Szerbiában természetesen nagy port kavart.
A montenegróiakat a szerbiai hatalom közeli médiában sokan ádáz ellenségként állították be. Egyesek odáig mentek, hogy már új usztasaként tettek említést a montenegróiakról a szerb államfő támogatói csapatával szembeni eljárás miatt. Ez természetesen nem tett jót a két ország közötti kapcsolatoknak, és talán részletesebb analízist igényelne annak megállapítása, vajon hosszú távon milyen mértékben befolyásolja majd a Belgrád és Podgorica közötti viszonyt az egész eset és annak kapcsán kimondottak.
Az EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozón persze már nem ez volt az elsődleges téma, hanem az, hogy hogyan lehetne a térséget minél gyorsabban és minél hatékonyabban, ugyanakkor a régió számára is előnyös módon integrálni az európai államok szövetségébe. Ezzel kapcsolatban különböző vélemények hangzottak el a tárgyalások során. A francia és a német álláspontok például abba az irányba mutattak, hogy a folyamatot valóban gyorsítani kellene, sőt egyszerűsíteni is abból a szempontból, hogy meg lehessen akadályozni egyes uniós tagállamok blokkoló szerepét bilaterális problémák miatt a csatlakozási tárgyalások során. Így aztán egy hatékonyabb és jobb felzárkózási folyamat részesei lehetnének a nyugat-balkáni államok, köztük persze Szerbia is.
Azt még nyilván meg kell várni, hogy ezeket a javaslatokat hogyan fogadja az Európai Unió összes többi tagállama. Hiszen ahhoz, hogy a csatlakozási folyamatot valóban megreformálják, és megváltoztassák annak módszertanát, valamennyi uniós tagállamnak egyet kell értenie, s ez a folyamat bizonyára nem lesz túl rövid. A csúcstalálkozón azonban bizonyos alapvető megállapítások hangosan is ki lettek mondva. Ezek között szerepel az is, hogy az Európai Unió ma sokkal elkötelezettebb a bővítés és a csatlakozás hatékonyabbá tétele iránt, mint korábban volt. Ennek kapcsán a találkozót követően számos elemző megjegyezte, hogy a régió országainak ki kellene használniuk ezt az uniós elszántságot, és élniük kellene a lehetőségekkel – a tényleges közeledéssel, valamint a saját országaikon belüli reformok gyors végrehajtásával. Az Európai Unió ezeket a lépéseket a Növekedési Tervből származó pénzeszközök lehívásának jóváhagyásával is díjazza, ami egyáltalán nem számít elhanyagolható tényezőnek. Még akkor sem, ha az országok gyakran, ennek ellenére, meglehetősen lassan veszik a következő akadályokat, mintha nem is akarnák megszerezni az egyébként nekik járó összeget.
A hazai elemzők szerint Szerbiának meglehetősen rögös marad az útja az Európai Unió felé, függetlenül attól, hogy változik-e a módszertan, vagy gyorsítanak-e majd a csatlakozás folyamatán. Az ország közeledése néhány konkrét és néhány általános feltétel teljesítésétől is nagyban függ. A konkrét és gyorsabban teljesíthető feltételek között kell említeni mindenképpen az ODIHR ajánlásai alapján történő választási folyamat megteremtését, a Velencei Bizottság ajánlásai szerint módosított igazságügyi törvénycsomag elfogadását, ugyanakkor az Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testületnek, vagyis a REM-nek a megalakítása is a gyorsabban elvégezhető, konkrétabb feltételek közé számít. Vannak azonban általánosabb elvárások is, amelyek minden évben megjelennek a Szerbiával kapcsolatos különféle európai jelentésekben, így az országjelentésben is. Ilyenek például a jogállamiság kapcsán felmerülő kételyek, a véleményszabadság és a médiaszabadság szavatolásával kapcsolatos elvárások, illetve egy teljesen tiszta, az előírásoknak megfelelő és azokat alkalmazó választási folyamat lebonyolítása is – nem elég az ajánlások implementálása, azok alkalmazására, s ha nem is teljesen makulátlan, de legalább elfogadható voksolásokra, választási folyamatokra lenne szükség.
Szerbiának tehát ahhoz, hogy közelebb kerüljön az Európai Unióhoz, bizonyos területeken módosítania kellene a róla Brüsszelben kialakított képet. Az már teljesen világossá vált, hogy a Nyugat-Balkán országai közül Montenegró lesz az első, amely felvételt nyerhet az Európai Unióba. Podgorica a teljes jogú tagságban is reménykedhet, még akkor is, ha esetleg az Európai Unió végül mégis egy többfázisú csatlakozás módszertana mellett döntene. Ebben a rendszerben egyes országok amolyan külső, társult tagként lehetnének az unió részei, s élvezhetnének bizonyos előjogokat, amelyek a tagságból származnak, de a döntéshozatali jogok egy részéről le kellene mondaniuk, nem élhetnének vétóval. Az utóbbi hónapokban már efféle elképzelések is napvilágot láttak az EU-ban, felismerve, hogy a Nyugat-Balkánra nagy szüksége lenne geostratégiai szempontok miatt Európának, fékezve valamelyest az orosz és kínai befolyást, ugyanakkor felismerve azt is, hogy amennyiben a jelenlegi módszertannal összhangban halad tovább az integráció folyamata, akkor Montenegrón kívül aligha valósulhat meg a csatlakozás másik nyugat-balkáni államot illetően az előttünk álló nem is éppen rövid periódusban.
