A múlt héten jártunk a zősökkel Budapesten, és tanúsíthatom, hogy amióta a zeszemet tudom, nem volt ilyen derűs a magyar közhangulat, mint mostanában. Néhány napra Bécsbe is kiruccantunk, és azt kell mondanom, hogy az osztrák főváros egy óriási park, telis-tele pompázó virágokkal meg hatalmas épületekkel és csicsás kastélyokkal, amelyek teli vannak aggatva meg körbe vannak díszítve mindenféle zobrokkal. A történelmi alakok mellett akadnak ott meglehetősen fura figurák is: szárnyas oroszlánok meg hasonló manók. Ki tudja honnan vették hozzá az ihletet a sógorok! Lehet, a lidérceikből, nem csoda, hogy itt kezdték el analizálni először az álmokat. Szóval kiköpött európai Díznilend, mindenfelé mosolygós emberekkel! Ha nem látom, azt gondolom, ilyen csak a messés könyvekben van. Igaz, a Sacher-torta annyira nem jött be, keveslettem benne a fincsi sárgabaracklekvárt, de azt meg kell hagyni, hogy a felénk vesztegetett virsli meg sem áll a bécsi virsli mellett! Bevallom, én uopste nem észleltem a felénk emlegetett hanyatlást Nyugaton, bár el kell ismerni, hogy pozitív benyomásunknak jót tett, hogy végig szép idő kísért bennünket, ami megváltozott, amint hazaértünk.
– Attól tartok, Tematild – sóhajta atata –, hogy megérkezett hozzánk a monszun.
– Ugyan, Tegyula, ne beszélj butaságokat – okítá az öreglány. – A mi vidékünkön uopste nincs ilyen, még a suliban tanultuk.
– Tanulni tanultuk, no de mikor volt az?! – érvele a fater. – Akkor még lehet, hogy nem volt, de akkor még létezett tavasz, manapság meg a fagyos szentekből egyenesen áttérünk a kánikulába. Te ugyan minek neveznéd az efféle időjárást?! Párás nappalok, trópusi éjszakák, viharok erős széllel, jéggel és a többi káros nyári „csemegével”?!
– Régen minden más volt – ábrándoza amama.
– Bizony – nosztalgiáza az öreg. – Emlékszel, amikor még a boltba vittük a kávét darálni?
– Meg a mákot – lelkendeze a muter. – A boltos nénik pedig rossz szemmel néztek ránk, mert semmit sem vásároltunk, csak ezt az ingyenes zolgáltatást vettük igénybe.
– Úgy hallottam, Magyarhonban manapság a papírdarálás dívik – tájékoztata atata. – Különösen a kulturális témákkal kapcsolatos irományok szeletelődnek apró miszlikbe.
– Minden korszak megteremti a saját szokásait – nyugtázá az öreglány.
– Úgy áll, hogy a korábbi riogatásokkal ellenben behívók helyett Brüsszelből sok-sok pénz érkezik majd Magyarországra – számola be a fater. – Félő, hogy a szerényen élő Magyar Petyiék el sem tudják majd költeni.
– Szerintem minden eurócentnek lesz helye – csóválá a fejét amama. – Ha meg mégsem, majd kérünk tőlük valamicskét, úgyis ki kell meszelni, a konyhát sem ártana felújítani meg a nyári konyhára is ráférne egy kis renoválás.
– Erre varrjatok gombot: Zerbiában készülnek majd Európában elsőként a humanoid robotok! – világosíta föl bennünket az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– Nemcsak itt gyártják, hanem itt is képezik ki őket! – egészíté ki a hírt az öreg. – Merthogy ezek a gépemberek sok mindenre képesek lehetnek a kávéfőzéstől kezdve a takarításon keresztül a harci feladatok elvégzéséig.
– Nahát! – álmélkoda a muter. – A képzés során majd biztos figyelembe veszik a személyes affinitásaikat.
– Egyébként én irtó örülök annak, hogy lesznek ilyen csúcsrobotok, repülőautók meg efféle csudadolgok – ismeré el atata –, ám még jobban örülnék, ha minden településen az országban megoldanák az ivóvíz kérdését, néhol katasztrofális állapotban van a vízvezeték, no meg aztán az egészségügy és az oktatásügy helyzete is hagy némi kívánnivalót maga után.
– Nektek elárulom, de ne mondjátok senkinek – sugdalóza a Zacsek –, szerintem már el is készült pár ilyen robot, megtörténhet, hogy a közeledő választásokon fogják őket először bevetni.
– Tényleg, lehet már tudni, mikor lesznek a sokat emlegetett választások? – kérdé az öreglány.
– Folyamatosan dobálóznak a különböző időpontokkal – legyinte a fater. – Nyilván azért teszik, hogy megzavarjanak bennünket. Biztos a bizonytalanságra játszanak.
– Nehogy azt mondd, hogy már te is elkezdtél összeesküvés-elméletekkel foglalkozni! – hüledeze amama.
– Nincs abban semmi meghökkentő, zomzédasszony, mára már a fél világnak ez a kedvenc hobbija – magyaráza a Zacsek. – Ami pedig a szavazást illeti, a legutóbbi információm szerint a nyár után bonyolítják le őket.
– Ez első hallásra zupper infó – vakará a fejét az öreg –, csak, ugye, nem lehet tudni, meddig tart a nyár! Augusztus, netán szeptember végéig, vagy esetleg a vénasszonyok nyara is annak számít?! Mert, ha igen, akkor akár mindenszentekig is kitolódhat a politikai megmérettetés.
– Vagy addig, amíg köztünk vannak a fecskék – jegyzé meg a muter.
– Bizony a fecskéktől is függhet – vevé a lapot a Zacsek. – A haladók buzgalmukban Belegrád egyik impozáns épületére egy 52 méteres molinót feszítettek ki azzal a felirattal, hogy „Szerbia győz”, csak nem vették figyelembe, hogy ezzel veszélybe sodorták a fokozottan védett havasi sarlósfecskék több mint száz fiókáját, amelyek napokig élelem és víz nélkül maradtak a fészkekben.
– És mint mindent, ezt a történetet is sikerült elpolitizálni – zsörtölőde atata. – Már attól tartottam, végül azon kezdenek versengeni a felek, ki szereti jobban az állatokat.
– Zerencsére az óriási molinó végül gyorsan lekerült – közlé a Zacsek. – Győztek a fecskék!
– Van, ami nem várhat – sejtelmeskede az öreglány. – Ilyen az érettségi bál is, ami napjainkban piszok nagy tétel a családi kasszának. Különösen a lányos szülők retteghetnek. Először is kell egy csillivilli ruci. Ahhoz pedig egy megfelelő cipellő.
– Amiben aztán inkább csetlenek-botlanak, mint tipegnek a tornacipőhöz szokott lánykák – csipkelőde a fater.
– És szükség van még az egyéb kiegészítőkre – folytatá amama. – Ide tartozik a fënszi táska, a spéci frizura, a műszempilla és műköröm, a rendhagyó smink meg a többi.
– Ne is sorold tovább, mert már ebbe beleszédültem – szörnyülköde az öreg.
– Mint látjátok, nem olyan könnyű nőnek lenni! – állapítá meg a muter. – Azt is olvastam, hogy a végzős középiskolás lányok egyre gyakrabban keresik fel a zoláriumot, hogy bronzszínűek legyenek a nagy napra.
– A közösségi oldalakon gerjesztik az elvárásokat egymással szemben – nehezményezé atata.
– No de azt vajon tudják-e, hogy a bronz vajon minek az ötvözete? – okvetetlenkede a Zacsek.
– Mi fán terem az ötvözet, zomzéd?! – kuncoga az öreglány.
– Halljátok, legyen ez az érintettek gondja – összegezé a fater. – Ideje a lényeges dolgokra összpontosítani: néhány napon belül Mexikóban, Kanadában és Ámerikában kezdődik a foci vébé!
– Biztos a Trampli is nagyon várja, addig sem kell a háborúsdikkal foglalkoznia – heccelőde a Zacsek.
– A Vučko nemrég egy interjúban azt mondta, hogy ő „kétségtelenül a legnépszerűbb ámerikai vezető Zerbiában” – informála amama. – Nyilván jólestek az amcsi főseriffnek a hízelgő szavak.
– Sok mindent elárul ez az ország népességéről – dünnyöge az öreg.
– A sárga siskás halljakendnél maradva – ismerteté a Zacsek –, állítólag a napokban, totál kivetkezve magából, irtó leteremtette az izraeli kormányost.
– Biztos megijedt, hogy Benjámínék libanoni akciói miatt nem sikerül békét kötnie Iránnal – találgatá a muter.
– Hát azon már két hónapja ügyködnek, de valahogy csak nem akar összejönni nekik – epéskede atata.
– Pedig milyen jó lenne a jenki vezér jövő vasárnapi 80. szülinapjára nyélbe ütni a békemegállapodást – élcelőde a Zacsek.
– Az valószínűleg növelné az esélyeit az idén kiosztandó Nobel-békedíj megkaparintására – fűzé hozzá az öreglány.
– Egyáltalán lehetséges ez?! – morfondíroza a fater. – Ha kirobbantasz egy háborút, aztán meg káo békét teremtesz, akkor máris béketeremtőnek számítasz?!
Pistike, virslifaló béketeremtő
